1989. július 29., szombat
Bence baromi jól érzi magát, s óriási ötlet volt, hogy kijöttünk Fenyvesre, ugyanis sokkal elviselhetőbb a bömbölése. Sári is jobban fel tudja dolgozni az öccsét, úgy kezeli, mint Ivánt, egy babát, melyet, ha unatkozik, lehet nézegetni. Mivel elég sokan vagyunk, Kati is jobban tudott pihenni, bár a szoptatásba senki sem tudott besegíteni… [...]

1989. július 28., péntek
Reggel még lerohantam a piacra, mielőtt kiindultunk volna Fenyvesre. Zoli elkísért, így könnyebb volt cipekedni, ami, mivel négy dinnyét is vettünk, elég komoly feladatnak bizonyult. Csak húsz forint volt kilója, Katinak pedig a szoptatás miatt sokat kell innia, s így valamivel könnyebb bevinni neki. Meg hát szeretjük is. Fél tizenegy, pontosabban etetés [...]

1989. július 27., csütörtök
Nagyon elszoktam már ettől! Bence, mint egy igazán életképes csecsemő végigüvöltötte az éjszakát. Reggel olyan voltam, mint a felmosórongy, ráadásul összefutottam a lépcsőházban Krajnyákkal, aki megjegyezte, jó tüdeje van a gyereknek. Nem tudtam, hogy elnézést kell-e kérnem, végül is nem tehetünk róla, ha bömböl. Napközben sem volt sokkal jobb a helyzet, fél [...]

1989. július 26., szerda
Bence fiam délután háromnegyed öt előtt két perccel megérkezett új otthonába. Ehhez délelőtt kissé át kellett alakítanom a lakást, ugyanis az új kiságyat be kellett állítanom a hálónkba. Ami néhány év múlva már önálló fiúszobaként fog funkcionálni. Kati elégedett volt, Sári pedig úgy örült az anyjának, hogy szinte féltékeny lettem. És az [...]

1989. július 25., kedd
Úgy tűnik, megússzuk, legalábbis Bence eddig nem sárgult be, s a doki szerint vélhetően már nem is fog. Azaz az eredeti terv szerint holnap hazavihetem végre a nejem és a fiam. Sári már nagyon várja az anyját, kérdezgette, mikor jön, Bencéről azonban nem hajlandó tudomást venni. Ha szerda este tényleg kijöhetnek, a [...]

1989. július 24., hétfő
A doki szerint Kati és Bence jól vannak, ha minden jól megy, szerdán este hazahozhatom őket. A jó hírre azonnal bevásárolni mentem, elhatároztam, főzök, hogy Katinak ne kelljen. Csakhogy nem kaptam húst. Fél tizenegykor próbálkoztam három helyen is, mindenütt azt mondták, hogy már egy órával azelőtt elfogyott. A vasúttal szemközti húsboltban az [...]

1989. július 23., vasárnap
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a nap jelentősebb része a tegnapi események kipihenésével telt. Emellett hatan próbáltuk összerakni az eset apró mozaikjait egy valamelyest teljes képpé. Az biztos, hogy Pózna az egyik delíriumos pillanatában megkérte apámtól, majd apósomtól Niki kezét. Előbbi rábólintott, utóbbi a lányára bízta a döntést… Aztán azon is vitatkoztunk, [...]

1989. július 22., szombat
Bár csak Fenyvesre terveztük, ma mégis sikerült megünnepelnünk Bence érkezését. Délelőtt és délután még több turnusban bent jártunk Katinál és a fiamnál  –milyen furcsa ezt leírni… –, aztán este anyám és anyósom összejöttek nálunk, hogy vigyázzanak Sárira, mi pedig nekiindultunk a városnak. Gyuri, Zoli, Pózna, apósom, apám, szóval szép kis kompánia. Óriási [...]