Kaposvár s(z)aga 696.

1989. július 29., szombat
Bence baromi jól érzi magát, s óriási ötlet volt, hogy kijöttünk Fenyvesre, ugyanis sokkal elviselhetőbb a bömbölése. Sári is jobban fel tudja dolgozni az öccsét, úgy kezeli, mint Ivánt, egy babát, melyet, ha unatkozik, lehet nézegetni. Mivel elég sokan vagyunk, Kati is jobban tudott pihenni, bár a szoptatásba senki sem tudott besegíteni… Megjöttek Nikiék, így délután óriási fejelőmeccset játszottunk, három a három ellen, persze mi győztünk, hiába volt Pózna apámékkal az öregek csapatában. Igaz, előtte átúszta a Balatont, ugyanis ma volt az átúszás, több mint kétezren indultak, s kilencven százalékuk át is ért. Pózna például két óra ötven perc alatt.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 695.

1989. július 28., péntek
Reggel még lerohantam a piacra, mielőtt kiindultunk volna Fenyvesre. Zoli elkísért, így könnyebb volt cipekedni, ami, mivel négy dinnyét is vettünk, elég komoly feladatnak bizonyult. Csak húsz forint volt kilója, Katinak pedig a szoptatás miatt sokat kell innia, s így valamivel könnyebb bevinni neki. Meg hát szeretjük is. Fél tizenegy, pontosabban etetés után indultunk el, Zolinak még be kellett ugrania az MDF-es haverjaihoz, mert hoztak valami döntést, hogy felszólítják majd a tanácsot, adjon számot, az elmúlt hat évben hány és milyen tanácsi lakásokat adtak el. És persze mennyiért.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 694.

1989. július 27., csütörtök
Nagyon elszoktam már ettől! Bence, mint egy igazán életképes csecsemő végigüvöltötte az éjszakát. Reggel olyan voltam, mint a felmosórongy, ráadásul összefutottam a lépcsőházban Krajnyákkal, aki megjegyezte, jó tüdeje van a gyereknek. Nem tudtam, hogy elnézést kell-e kérnem, végül is nem tehetünk róla, ha bömböl. Napközben sem volt sokkal jobb a helyzet, fél órákat tudtunk aludni felváltva Katival, persze inkább őt hagytam, ne kelljen Sárival is neki foglalkoznia. Megbeszéltük, elég, ha éjjel egyedül őt boldogítja Bence, így mától bent alszom Sárinál. Csak vigyázni kell, nehogy felébresszem, amikor este bemegyek.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 693.

1989. július 26., szerda
Bence fiam délután háromnegyed öt előtt két perccel megérkezett új otthonába. Ehhez délelőtt kissé át kellett alakítanom a lakást, ugyanis az új kiságyat be kellett állítanom a hálónkba. Ami néhány év múlva már önálló fiúszobaként fog funkcionálni. Kati elégedett volt, Sári pedig úgy örült az anyjának, hogy szinte féltékeny lettem. És az öccsének is, állandóan simogatni akarta, s nem értette, miért nem engedjük neki. Kati fáradt volt, de megkönnyebbült is egyben, bele is egyezett, hogy a hét végén megpróbáljuk áttenni a székhelyünket Fenyvesre. Zoliék megígérték, hogy segítenek kipakolni, sokkal többet nem beszélgettünk, mert csak annyi időre ugrottak fel, hogy meg tudjuk köszönteni Ancsát, akinek ma volt a névnapja. Majd Fenyvesen rendesebben megünnepeljük.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 692.

1989. július 25., kedd
Úgy tűnik, megússzuk, legalábbis Bence eddig nem sárgult be, s a doki szerint vélhetően már nem is fog. Azaz az eredeti terv szerint holnap hazavihetem végre a nejem és a fiam. Sári már nagyon várja az anyját, kérdezgette, mikor jön, Bencéről azonban nem hajlandó tudomást venni. Ha szerda este tényleg kijöhetnek, a hét végén valószínűleg kimegyünk Fenyvesre, mégiscsak egyszerűbb lesz a kertben a babával, mint otthon a lakásban. Főként, ha tényleg harminc fok lesz, mint ígérik. Viszont cserében be kellett járnom a várost könnyű, baldachinszerű hálóért, hogy a mózeskosárban ne szálljanak majd rá a bogarak, s ne csípjék össze a szúnyogok. Végül kaptam, közben meg is tankoltam, s Bölcs Zolitól a Shell kútnál megtudtam, elképzelhető, hogy megszűnik a 86-os benzin. Érthető, igazából semmire sem jó, csak romlik tőle a teljesítmény és a motor.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 691.

1989. július 24., hétfő
A doki szerint Kati és Bence jól vannak, ha minden jól megy, szerdán este hazahozhatom őket. A jó hírre azonnal bevásárolni mentem, elhatároztam, főzök, hogy Katinak ne kelljen. Csakhogy nem kaptam húst. Fél tizenegykor próbálkoztam három helyen is, mindenütt azt mondták, hogy már egy órával azelőtt elfogyott. A vasúttal szemközti húsboltban az egyik eladó azt mondta, azért nincs hús, mert a húskombinát mindent exportra visz. Amikor elpanaszoltam apósoméknak, azt mondták, volt már ilyen: az ötvenes években adtunk el minden pénzzé tehetőt a külföldnek, itthon meg nem volt normális áru.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 690.

1989. július 23., vasárnap
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a nap jelentősebb része a tegnapi események kipihenésével telt. Emellett hatan próbáltuk összerakni az eset apró mozaikjait egy valamelyest teljes képpé. Az biztos, hogy Pózna az egyik delíriumos pillanatában megkérte apámtól, majd apósomtól Niki kezét. Előbbi rábólintott, utóbbi a lányára bízta a döntést… Aztán azon is vitatkoztunk, Gyuri hányszor hányt, én hetet mondtam, Zoli esküdözött, hogy csak hatszor. Az érintett nem tudott beleszólni a társalgásba… Ebédre anyósom rengeteg húslevest főzött, jól is esett, bár az első kanalak után úgy éreztem, megdöntöm Gyuri éjjeli rekordját.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 689.

1989. július 22., szombat
Bár csak Fenyvesre terveztük, ma mégis sikerült megünnepelnünk Bence érkezését. Délelőtt és délután még több turnusban bent jártunk Katinál és a fiamnál –milyen furcsa ezt leírni… –, aztán este anyám és anyósom összejöttek nálunk, hogy vigyázzanak Sárira, mi pedig nekiindultunk a városnak. Gyuri, Zoli, Pózna, apósom, apám, szóval szép kis kompánia. Óriási meglepetésemre az öregek állták a sarat, pedig apámet talán ha kétszer láttam inni komolyabban életemben. A Dorottya sörkertben kezdtünk, az Arizonában végeztük, rettenetesen berúgtunk, és hát néhány dolog kiesett.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 688.

1989. július 21., péntek
A nap nagy részét a kórházban töltöttem. Bevittem Sárit is, de továbbra sem értette, mi a rossebet keresünk ott, s miért mutogatok bőszen az üvegfal mögé. Azt pedig pláne nem tudta felfogni, az anyja miért babusgat egy másik gyereket. Mindenáron fel akart mászni az ölébe, amikor Kati szoptatott – láthatóan lesz elég bajunk, míg megértetjük, s elfogadtatjuk vele az új helyzetet. Bence – merthogy most éppen így hívjuk – egyelőre nagyon jól viselkedett, evett, aludt, evett, aludt, s alig sírt, ha szerencsénk lesz, egy hét múlva, amikor hazajöhet sem változik meg a modora.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 687.

1989. július 20., csütörtök
Ötvennégy centi, 3450 gramm és Bence! Pontosabban Benedek, de egyelőre, amíg kicsi még Bence. A fiam! Aki reggel negyed nyolckor sírt fel, nem keserítve tovább anyját, aki több mint három napig várta, hogy előbújjon. A doki szerint marhára egészséges, s szerencsére Kati is jól van. Sári egyelőre nem tudta felfogni, miről van szó, noha az ablakon keresztül megmutattuk neki az öcsit. Vélhetően nem is tudta, hogy a hét baba közül melyiket kell néznie, sokkal jobban foglalkoztatták az ismeretlen ketyerék. Anyósomék délutánra elvitték, én estig bent voltam Katival, aztán Ancsa, Zoli, Gyuri, Niki feljöttek, s kibontottunk néhány üveg bort. Nagyobb ünneplésről nem esett szó, úgy tervezzük, amint lehet, kimegyünk majd Fenyvesre, s akkor ott rendesen megüljük a fiam születését. Gyuri kicsit berúgott, s nagyon felszabadult volt, mondta, hogy most már végre normális apa lettem, hiszen van fiam. Elküldtem a francba!
Folytatás