1989. június 29., csütörtök
Zoli miatt hajnalban keltünk, pontosabban csak Ancsa és én másztunk ki az ágyból, Kati próbált visszaaludni, Pirinek, aki még Iván bioritmusához van beállítva, fel sem tűnt a fél hetes mozgolódás. Ilyenkor sajnálom, hogy rábeszéltem a barátomat, maradjon estére, elég, ha reggel megy haza, viszont az az előnye is megvolt, hogy akkor már [...]