Kaposvár s(z)aga 681.
1989. július 14., péntek
Fél nyolckor ébredtünk Gyuri egy idióta haverja miatt, aki felverte az egész házat, mert állítólag megbeszélték, hogy reggel eljön érte, s együtt mennek át Fonyódra vagy Boglárlellére a Kádár-megemlékezésre. Gyuri viszont nem emlékezett rá, így nagyjából ő volt az utolsó, aki kikászálódott az ágyból. Így viszont volt időnk szép hosszan megreggelizni, s hogy legyen valami retorzió a korai kelésért, csak akkor főztünk kávét, amikor Gyuri elment.
Kora délután ért haza, pontosan úgy időzített, hogy a tévéközvetítést ne késse le. Merthogy a tévé, csakúgy, mint Nagy Imréék temetését, ezt is adta élőben. Ami persze műsorváltozást jelentett, azaz elmaradt minden előre tervezett, péntek esti műsor. Mi Zolival az elejét és a végét láttuk, közben ugyanis lementünk fürdeni, mivel végre melegedett valamit az idő. Az elején azt láttam, hogy Nyers, Grósz és Szűrös koszorúztak, majd Straub F. Brúnó, Németh Miklós, Medgyessy és Pozsgay következtek. Miután fejet hajtottak, odaálltak díszőrségnek.
Aztán Grósz beszédének a végét csíptem el, arról beszélt, lezárult egy korszak, s tanulni kell Kádártól a szerénységet, tisztességet, önérzetet, s folytatni kell a küzdelmet a szocialista Magyarországért. Utána szépen sorban jöttek a többiek, Nyers Rezsőé tartott a legtovább, addig a temetőben állt a koszorúzás. Rengetegen voltak, a tévé szerint már tegnap vagy hatvanezren, ma pedig több százezren. A képek alapján el is lehetett hinni. Gyuri persze ott dünnyögött mellettünk, hogy mekkora hülye volt, ma kellett volna felmennie, s persze szerinte mi beszéltük le. Ráhagytuk…
Az esti Híradóban aztán végre már másról is szó esett, többek között, hogy a Fidesz és az SZDSZ lemondásra szólította fel a Legfőbb Ügyészt, mivel ellenkezik a demokratikus folyamatokkal, hogy olyan ember töltse be a posztot, aki 56 után a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumában bíráskodott, s rengeteg átállt katonát és rendőrt elítélt. A csehszlovákoknál is a demokratikus folyamatok kerültek előtérbe, csak ők még le vannak maradva: egyelőre ott tartanak, hogy hétezren aláírtak egy petíciót, melyben politikai reformokat követeltek. Csak míg nálunk a párt az ilyenek ellen nem nagyon mer már semmit tenni, ott még reakciós mozgalomként beszélnek a másként gondolkodókról. De talán egyszer ők is eljutnak a mi szintünkre.
