Kaposvár s(z)aga 690.
1989. július 23., vasárnap
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a nap jelentősebb része a tegnapi események kipihenésével telt. Emellett hatan próbáltuk összerakni az eset apró mozaikjait egy valamelyest teljes képpé. Az biztos, hogy Pózna az egyik delíriumos pillanatában megkérte apámtól, majd apósomtól Niki kezét. Előbbi rábólintott, utóbbi a lányára bízta a döntést… Aztán azon is vitatkoztunk, Gyuri hányszor hányt, én hetet mondtam, Zoli esküdözött, hogy csak hatszor. Az érintett nem tudott beleszólni a társalgásba… Ebédre anyósom rengeteg húslevest főzött, jól is esett, bár az első kanalak után úgy éreztem, megdöntöm Gyuri éjjeli rekordját.
Délután bementünk Katihoz, aztán apámék elköszöntek – ritka pillanatnak lehettünk szemtanúi, anyám ült a volán mögé… –, megígérték, hogy lejönnek majd Fenyvesre, amikor kimegyünk. Vért izzadva megfürdettem és lefektettem Sárit, meséltem is neki, s arra eszméltem, hogy én aludtam el, ő viszont ott állt az ágyában és nézett meg bökdösött.
Végül lerogytam a tévé elé, A Hétben Németh Miklós német lapoknak adott interjúja volt a téma, ugyanis elég komoly kijelentéseket tett. Például, hogy az ország célja, hogy társult tagja legyen a Közös Piacnak, viszont tudja, hogy a KGST-ből belátható időn belül nem tudunk kilépni. És hogy legkésőbb jövő júniusig szabad választásokat tart az ország, de nem úgy, mint a lengyelek, azaz nem lesznek kvóták. Ennek ellenére szerinte az MSZMP nyerni fog. Aztán az új alkotmányról is nyilatkozott, mely végleg eltörli a sztálinizmust idehaza, és a Varsói Szerződésről kijelentette, politikai szervezetté kell alakulnia. A szovjet katonák pedig szerinte 2000-ig elhagyják Magyarországot.
A nagy része szimpatikus volt, a választási esélylatolgatást viszont túl optimistának éreztem. Főként, hogy a hétvégi, időközi választásokon mindenütt ellenzéki jelölt nyert, igaz, csak egy helyen, Gödöllőn volt érvényes a voksolás, ahol Roszik Gábor nyert, akit az összes ellenzéki páért támogatott. A többi helyen nem szerzett senki 50 százalék plusz egy szavazatot, vagy nem ment el a választók fele szavazni. Ami persze érthető: július van és tombol a nyár…
Aztán volt egy kis vita a Munkásőrségről is, az MDF azt kifogásolta, hogy nem igaz, hogy a kormány alá lettek rendelve, továbbra is a párt magánhadseregeként funkcionálnak. Különben is, igazából mindegy, hiszen a kormány és a pártvezetés szinte megegyezik. Érthetetlen, hogy a párt miért ragaszkodik egy saját fegyveres testülethez, ami fenyegetőleg hat, ezért felszólították a kormányt, vonja be a munkásőrség fegyvereit, s szüntesse meg a testület fegyveres jellegét. Azt hiszem, igazuk van: tényleg, minek Munkásőrség?
