Kaposvár s(z)aga 695.
1989. július 28., péntek
Reggel még lerohantam a piacra, mielőtt kiindultunk volna Fenyvesre. Zoli elkísért, így könnyebb volt cipekedni, ami, mivel négy dinnyét is vettünk, elég komoly feladatnak bizonyult. Csak húsz forint volt kilója, Katinak pedig a szoptatás miatt sokat kell innia, s így valamivel könnyebb bevinni neki. Meg hát szeretjük is. Fél tizenegy, pontosabban etetés után indultunk el, Zolinak még be kellett ugrania az MDF-es haverjaihoz, mert hoztak valami döntést, hogy felszólítják majd a tanácsot, adjon számot, az elmúlt hat évben hány és milyen tanácsi lakásokat adtak el. És persze mennyiért.
A mózeskosarat az almafák alá tettük, a szobánkat azonban még így is túlzsúfolttá tette a pelenkázó és a kiságy, amit persze össze is kellett szerelni. Délutánra lettünk teljesen készen, utána fürdés, majd megérkeztek apósomék és Gyuriék, szerencsére mindannyian sörrel felszerelkezve. Viszont egyúttal, hiszen Iván is jött, kezdett úgy festeni a nyaraló, mint egy bölcsőde. Leszámítva, hogy ott kevesebb sört isznak. Merthogy azért nekiültünk, hogy megünnepeljük Ancsa névnapját, de aztán elvetettük az ötletet, majd holnap, amikor anyósom névnapjával együtt tartjuk. Így hát anyámék, amikor megérkeztek, még egy józan társaságot találtak.
Este így csak szalonnát és húst sütöttünk a kerti grillen, közben azért belenéztünk a tévébe, s végig szólt a rádió. Gyurit a KB ülés érdekelte leginkább, melyen Bereczet újabb posztról mentették fel, sajnos nem figyeltem, éppen melyikből. Viszont megcsapta a fülem, hogy ápolni kell Kádár emlékét, s hogy a temetése az MSZMP szerint felért egy demonstrációval a párt mellett. Azt is bejelentették, hogy október 6-án lesz a kongresszusuk, s hogy ki kell szélesíteni a marxisták és a vallásosok közötti párbeszédet, sőt, a párton belül is lelkiismereti szabadságot kell adni.
