Kaposvár s(z)aga 720.
1989. augusztus 22., kedd
Ezúttal nem a román, hanem az osztrák határon dördült el fegyver. Egy keletnémet férfi a családjával akart átszökni, ám belebotlott a magyar határőrökbe. Rátámadt az egyikre, a földre vitte, fejbe rúgta, majd tovább dulakodtak, közben elsült a határőr fegyvere, s megsebesítette az NDK-st, aki nem sokkal később belehalt sérüléseibe. Ő a pechesebbek közé tartozott, ugyanis a többség bántódás nélkül átjutott, pontosabban átjut. Az osztrák lapok szerint olyan volt a hétvégén a határ, mint ötvenhatban, amikor a forradalom után a magyarok menekültek. A berlini fal 1961-es építése óta nem fordult elő, hogy ekkora tömegben sikerüljön NDK-soknak átjutni nyugatra. Közben újabb és újabb keletnémetek tagadják meg a hazatérést, kinyitották nekik a csillebérci tábort, ugyanis már nem volt hová elszállásolni őket.
Mindezt a kocsiban hazafelé hallgattuk, ugyanis ma voltunk Győrben, ahol átvettük az új Skodánkat. Nagyon szép, zöld, de nem az a világítós Trabant-almazöld, hanem sötétebb, érdekesebb. A telepen be is szerelték a rádiósmagnót, amivel Zoliék megleptek. Ő is jött fel velem, hiszen Kati a babákkal maradt, Gyuri pedig nem ért rá.
A keletnémet kirajzás mellett persze a prágai tüntetés volt a másik fő téma. Zoli Győrből felhívta a tesóját, aki elég sok mindent tudott a dologról. Kilenc magyart fogtak le a hatóságok, de nem voltak egyedül, ötven külföldit és több mint háromszáz csehszlovákot tartóztattak le a tüntetés alatt. A magyarok nagy része fideszes és SZDSZ-es volt: Kerényi György, Deutsch Tamás, Pesti László, Szeszák Zsolt, Németh László Ákos, Huber Pál, valamint három újságíró, köztük a tévé operatőre, Lantos István, akinek a nevét többször is láttam már műsorok végén. Az is kiderült, hogy Zoli tesója is kiindult, de nem engedték be a határon - tucatnyi magyarral együtt, mind ellenzéki pártok tagjai. Csak azt nem tudták, honnan derült ki róluk… Egy másik csoportot pedig Brnónál tartóztattak fel, egy részüket visszafordították, másokat bevittek, s csak éjjel engedtek ki a rendőrök. Akik szerint, s ezt szajkózta a csehszlovák sajtó is, a magyarok kezdték a tüntetést, ha ők nincsenek, nem lett volna semmi. Persze, persze…
Úgy hét óra körül értünk haza, bitang messze van Győr, legalábbis így, a kertekalján. Kati egyelőre csak az ablakból látta a kocsit, de tetszett neki a színe. A zöldről persze tudott, mert felhívtam, válasszon: volt fehér, piros és zöld. A Zsigulit megpróbáljuk hamar eladni, Pózna már érdeklődött. Neki akár valamivel olcsóbban is adnánk.
