Kaposvár s(z)aga 722.
1989. augusztus 24., csütörtök
A reggeli kávé mellett tudtam meg, hogy hajnalban százegy, az NSZK pesti nagykövetségén menedéket kapó keletnémetet kiengedett a kormány Ausztriába. Mivel saját útlevelükkel hivatalosan nem hagyhatták volna el az országot, a Vöröskereszttől kaptak okmányokat. A kormányszóvivő emberiességi megfontolással indokolta a döntést. Amit én könnyedén elfogadtam, de az NDK-nak nehezebb lesz majd elmagyarázni. Főleg, amit Horn Gyula külügyminiszter jelentett be a kormányülés után: nagyjából kétszázezer keletnémet van jelenleg nálunk, s közülük húszezer semmilyen körülmények között nem akar hazatérni. Azt viszont kizárta, hogy rendszer legyen az NDK-sok kiengedéséből.
Persze nem csak mi, de az osztrákok is meg vannak áldva velük. Nekik kell ugyanis ellátni, illetve továbbirányítani a menekülteket az NSZK-ba, s nem mellékesen le kellett folytatniuk a vizsgálatot a lelőtt keletnémettel kapcsolatban. Szerencsére tényleg úgy tűnik, nem volt szándékos a lövés, legalábbis a közös magyar-osztrák vizsgálóbizottság ezt állapította meg. Volt viszont határsértés, igaz, ez ebben az esetben nem befolyásolja a két ország jószomszédi viszonyát.
Mivel csak ezután mentem be a Táncsicsba, volt miről beszélgetni. Azért a gimiben sokkal oldottabb a légkör, ráadásul jóval kevesebben gondolkodnak konzervatív balos módon. Például akadt olyan kolléga, aki a megbeszélés után délután a városi tanácshoz ment, mint a kaposvári Ellenzéki Kerekasztal képviselője, s felszólították Papp tanácselnököt, minden középületről tűnjön el a vörös csillag. Ugyanis nincs olyan magyar törvény, mely kötelezővé tenné, hogy kint legyen. Az országos tárgyalások során pedig az ellenzéki képviselők elérték a Nemzeti Kerekasztalnál, hogy megállapodás született, feláll a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága, mely felügyeli a tévé, a rádió és az MTI munkáját, hogy azok ne legyenek egyik irányba sem elfogultak. Mint a lengyeleknél. Akik persze nem csak ebben járnak előttünk, ugyanis ma Mazowiecki személyében kormányfőt választottak, méghozzá nem kommunistát, hanem a Walesa-féle Szolidaritásból. Mi mikor érünk el erre a szintre?
