Kaposvár s(z)aga 723.
1989. augusztus 25., péntek
Mi visszamentünk Fenyvesre, Horn és Németh Miklós kiugrott az NSZK-ba. Méghozzá Kohl kancellárhoz, akivel egy Köln melletti kastélyban találkoztak, s ott volt Genscher külügyminiszter is. Bár hivatalosan a két ország kapcsolatának időszerű kérdései szerepeltek napirenden, mindenki tudta, hogy a keletnémet menekültek ügyéről tárgyaltak. Egészen pontosan keresték a megoldást, hogyan lehetne újabb csoportokat kiengedni. Mert ezt a vöröskeresztes dolgot nemhogy az NDK-ban nem eszik meg, de még nálunk sem hiszi el majd senki még egyszer. Hornék szerint a menekültügy a két német fél ügye, ám mi humanitárius okokból hajlandóak vagyunk segíteni. Nem tudom, komolyan gondolták-e utóbbit, ám jellemző, hogy munkásőröket vezényeltek a nyugati határhoz, hogy segítsék a határőrség munkáját. Zoli szerint ez akár burkolt segítség is lehet a keletnémeteknek, hiszen amilyen a munkásőrök színvonala, az általuk őrzött szakaszon biztosan könnyebb kilógni… Sajnos, ma megint meghalt egy menekülő, igaz most a magyar-román határon: négyen menekültek a Maroson át úszva, s egyikük rosszul lett közben és megfulladt.
A csehszlovákok bősi döntésétől pedig majd a magyar parlament lesz rosszul, ugyanis elhatározták, új terveket készítenek, hogyan tudnák egyedül, csak az ő oldalukon megvalósítani az erőművet. Valamelyik okos azt mondta erre a Híradóban, hogy az ő dolguk, semmi közünk hozzá. Aha, persze, mert a folyónak van magyar víz része, meg csehszlovák víz része. S ha ők megépítik, amit mi nem, mert szerintünk árt a környezetnek, akkor az már ideát nem is fog ártani…
Ennél pozitívabb hír volt - mondjuk engem nem érintett -, hogy az Elnöki Tanács 39 év után engedélyezte, hogy szerzetesrendek működjenek az országban. Ez szép gesztus, minthogy az is annak számít szerintem, hogy a TF-ből Testnevelési Egyetem lett. A mi tanítóképzőnk pedig hivatalosan felvehette Csokonai nevét. Mintha az átnevezésektől javulna bármelyikben is a színvonal…
