Kaposvár s(z)aga 726.
1989. augusztus 28. hétfő
A délelőtt a suliban telt, értekeztünk, órabeosztás, tanterv, óramenet, satöbbi, csak fél kettőkor tudtam hazamenni, szegény Kati addig semmit sem evett. Miután megszoptatta Bencét, átvettem Sári felügyeletét, tudjon egy kicsit pihenni, s látszott, hogy ráfért, hiszen, mivel a fiam ötig elaludt, az anyja is ezt tette. Így hát estére is vállaltam a lányom, én fürdettem, s a mese is az enyém volt, annyira élvezte, hogy kilenckor még jártathattam a számat. Pedig előtte ki akartam fárasztani, gondoltam, lemegyek vele hintázni, csúszdázni, de éppen akkor kezdett el esni, amikor felébredt. Mondjuk, várható volt, ugyanis már reggel nagyon hűvös volt, szerintem tizenöt fok sem volt dél körül. Megjött az ősz.
Végül le is maradtam a Híradóról, csak a második kiadást láttam, ahol relatíve szűkszavúan bántak a Prágában letartóztatott magyarok perével. Csak annyit értettem meg, hogy a bíróság elutasította, hogy a prágai magyar konzul tagja lehessen a védelemnek, mire Horn magához kérette a budapesti csehszlovák követet, s tiltakozott az egész eljárás miatt. Természetesen hivatalosan, a magyar állam nevében.
Hasonló hatékonysággal, mint az SZDSZ tette a párt üdülőket kezelő cége ellen. A szabad demokraták szerint egyértelmű a hatalom – és ezen belül természetesen a gazdasági átmentésének kísérlete, s felszólították az országgyűlést, hogy hozzon törvényt a majdani ilyen lépések meggátolására.
Szerintem azzal is kellene foglalkoznia a parlamentnek, hogyan lehetne kiszűrni a keletnémet menekültek közül a titkosszolgálat embereit. Ugyanis Zoli mesélte, Kohl állítólag Horn és Németh Miklós kölni látogatása során elmondta a magyar vezetőknek, hogy adataik vannak róla, hogy a menekültek tizede is ügynök vagy besúgó lehet. S nemcsak a magyar táborokban meghúzódók között, de az NSZK követségén is. Ezt viszont nem kellene hagyni, mert bármennyire is baráti országról van szó, az ilyesmi megengedhetetlen.
