1989. szeptember 28., csütörtök
Kis kaján öröm bujkált bennem, amikor reggel kinéztem az ablakon, s láttam, hogy esik, hiszen ma megint szabad voltam, nem kellett kimennem Bárdudvarnokra. A suliba azért benéztem, elintéztem némi adminisztrációt, aztán lementem a Pesti csemegébe bevásárolni, majd fel Zoliékhoz. Pontosabban, mivel Zoli dolgozott, Ancsához. Láthatóan jobban volt, visszatért a színe, bár izgult, [...]

1989. szeptember 27., szerda
Reggel megint esett az a rohadt eső, de legalább most vittem magammal dzsekit. Ennek ellenére tökig sáros lettem, ugyanis a szemét téeszesek kizavarták a gyerekeket dolgozni, s kellett hozzájuk felügyelő is. Pedig eredendően arról volt szó, hogy esőben nincs meló. De diákokkal úgy látszik, mindent meg lehet csinálni. Volt is egy kis [...]

1989. szeptember 26., kedd
Naná, hogy reggel szépen elkezdett esni az eső. Már a buszon voltunk, s mivel amikor elindultam otthonról, még sütött a nap, így persze nem volt nálam semmi az eső ellen. A délelőtt jelentős részét így egy fa törzséhez simulva töltöttem a fejemen egy nejlonzacskóval – azt hiszem, nem ez volt a legjobb [...]

1989. szeptember 25., hétfő
Reggel végre kialudhattam magam, egyfelől Bence sem kelt hajnalok hajnalán, ám ettől még kelnem kellett volna, ám végre megkezdődött a mezőgazdasági munka a gimiben, s mivel nincs osztályom, csak kísérő tanárnak lettem beosztva három napra. Holnap, szerdán és pénteken kell kimennem majd Bárdudvarnokra, ráadásul végre nem paprikát és paradicsomot szedni, hanem almát [...]

1989. szeptember 24., vasárnap
Reggelre kiderült, marha nagy szerencsénk volt tegnap Siófokon, hiszen a meccs után minden balhé nélkül ki tudtunk jönni a parkolóból, sőt, a városban sem dobáltak meg bennünket a fradisták. Pedig volt balhé, a rendőrségnek is közbe kellett avatkoznia, mert a Fradi-szurkolók igencsak nehezen viselték a vereséget. Egy csomó drukkert előállítottak, egy kiskatona [...]

1989. szeptember 23., szombat
Rohangálós napunk volt, bejártuk a fél megyét. Reggel Vésén kezdtünk a téeszben, Gyuri ugyanis leszervezte, hogy elmehessünk almát szedni önköltségi áron. Hat forint volt kilója, tényleg megérte, fejenként vagy harminc kilónyit hoztunk haza, egy darabig elég lesz, Sári sokat eszik, s Katinak és nekem sem jön rosszul a vitamin a télre. Ebédre [...]

1989. szeptember 22., péntek
Ancsa hazamehetett a kórházból, de még feküdnie kell otthon, így nagyon nem is akartuk zavarni, csak egy fél órára ugrottunk fel Katival és a gyerekekkel. S ha már kimozdultunk, lesétáltunk a belvárosba, amíg lehet, legyenek levegőn a gyerekek. Az Adyban rácsodálkoztunk az új Amphora üzletre, egész komoly bolt, most, hogy kibővítették, állítólag [...]

1989. szeptember 21., csütörtök
Csak kora este tudtam bemenni Ancsához a kórházba, ugyanis délután összeült a tanári kar a tervezett sztrájk ügyében. Ez a tavaszi folytatása lett volna, ugye, akkor még nem voltam itt, most viszont már teljes jogú tagként érvelhettem volna. De úgy gondoltam, új emberként nem feltétlenül nekem kell irányt mutatnom, ötletelnem, így csak [...]