Kaposvár s(z)aga 733.
1989. szeptember 4., hétfő
Zabszemmel a seggemben mentem reggel dolgozni, nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet izgulni. Aztán a második megtartott óra után elmúlt minden, a gyerekek ugyanis nem éreztették, hogy új vagyok - az elsősöknek, persze, mindenki az volt -, megbeszéltük, milyen forrásokat kell elolvasniuk, s hogy a jövő hét elején minden osztályban íratok egy szintfelmérőt. Nekik ugyan nem mondtam, de nem elsősorban miattuk, inkább nekem ad majd szamárvezetőt, honnan is indulunk. A szintfelmérőkkel amúgy elég nagy követ akasztottam a nyakamba, hiszen hét osztályban tanítok, s mindegyikben 37-41 gyerek van, azaz közel 280 dolgozatot kell majd kijavítanom.
Annyira izgultam, hogy tegnap elfelejtettem megkérdezni Zolitól, mit játszott a Rákóczi, így csak ma reggel hallottam, hogy kikaptak Boglárlellén. Ezek szerint már nem csak a Siófok jobb nálunk a megyében. Ami kisebbfajta szégyen.
Azt is csak ma hallottam, hogy tegnap óriási tüntetés volt Vilniusban. S nemcsak litvánok, de a többi baltiak is képviselték magukat. A tömeg azt követelte, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki a balti országokból, s állítólag megfogalmaztak egy petíciót is erről Gorbacsovnak. Akinek azért úgy tűnik, szép lassan összecsapnak a feje fölött a hullámok. Merthogy hiába borulnak le előtte külföldön, ha otthon egyre többen fúrják, főleg Oroszországon belül, hiszen puhának tartják, aki miatt a szövetségi köztársaságoknak megnőtt az önbizalma.
Itthon viszont egyelőre nem tud erősködni a konzervatív vonal, mindig van valami újabb ügy, ami továbblöki a változás szekerét. Ma éppen a soproniak petíciója, mely önkormányzatiságot követel a tanácsi rendszer helyett, sokkal komolyabb települési önállóságot, hogy a megyei tanácsoknak csak egyeztető szerep jusson. Emellett alakult egy bizottság is október 23. méltó megünneplésére, a távlati céljuk pedig, hogy nemzeti ünnepnap legyen a dátum. November 7. feketévé válása miatt amúgy is felszabadult egy piros betűs ünneplehetőség…
