Kaposvár s(z)aga 734.
1989. szeptember 5., kedd
Fél négyig a suliban voltam, az adminisztrációval szarakodtam, viszont azért – sok egyéb mellett – az is az előnye, hogy már itt dolgozom, hogy közel a sétálóutca, le tudok ugrani két óra között, akár ügyeket is intézni. Vagy, mint ma is tettem, bevásárolni suli után a legjobb kaposvári boltban, a pesti csemegében. Ahol azért ma sikerült meglepniük, kétszer is. Először, amikor libamáj pástétomot láttam a polcon, méghozzá negyvennégy forintért, ami jócskán ár alatti. Aztán pedig, amikor – csak úgy, rutinból – megnéztem a lejáratát. Merthogy a szavatossági idő két héttel ezelőtt lejárt. Szóvá tettem az eladónak, aki a vállát vonogatta, mit képzelek, majd teljesen jó libamájat kapok fél áron? Az is kiderült, hogy ehhez jogul van, ugyanis a szavatosság lejárta nem jelenti, hogy megromlott. Csak azt, hogy a gyártó addig vállalja a felelősséget. A fél árral a rizikót kell megfizetni. Nem fizettem meg…
Tankolnom viszont kellett – ez volt az első, hogy megnézhettem a fogyasztását az új kocsinak, egész baráti, várossal együtt 7,2, és ez csak javulni fog, mert még bejáratós -, s igencsak szívtam a fogam, amikor ott hagytam egy ezrest a kúton. Erre este azt hallom a tévében valami fafejű illetékestől, hogy Jugó után a legolcsóbb a benzin egész Európában. Amit egyfelől nem hiszek el, másrészt pedig a fizetések rangsorában hol állunk?
Mondjuk a finnekhez képest, akiknek az életszínvonalát harminc éve még kikértük volna maguknak, ma viszont… Mutattak képeket Helsinkiből, Grósz ugyanis ott tárgyal, hát valami csodás az a város. Na mindegy, nem ez volt a lényeg az anyagból, hanem, hogy Grósz kijelentette, hogy Magyarország azért küzd, hogy mindkét katonai tömb megszűnjön, s aztán mi is semlegesek leszünk. Ez persze még a távoli jövő, viszont a finnek nem szívbajosak, rákérdeztek egész közeli dolgokra is, például a terveire a pártkongresszus után. Grósz mondta, hogy a pletykákkal ellentétben nem szándékozik visszavonulni, továbbra is a párt élén képzeli a jövőjét. Melyet nem lát borúsan, csakúgy, mint az MSZMP-ét sem: lehet, hogy százezren kilépnek a pártból, de a többség maradni fog. Szerintem ez azért kissé túlzott optimizmus.
Nem úgy, mint Horváth István belügyminiszter, aki szerint a keletnémet ügy még vagy két hónapig elhúzódik. Legalábbis egy nyugatnémet újságnak ezt nyilatkozta, itthon aztán persze mást mondott, mármint, hogy hamarosan megoldás születik – igazi politikus, neki biztos igaza lesz… A csehszlovákoknak pedig egyre több bajuk, most kezdenek ismerkedni azzal a menekültáradattal, amit mi már egészen jól kezelünk. Hirtelen háromszáz NDK-s nyomult be a prágai NSZK követségre – szóval ott is elkezdődött…
