Kaposvár s(z)aga 788.

1989. október 29., vasárnap
Anyáméknak elég jó hétvégéjük volt bevásárlás szempontjából: tegnap, ugye, az Oázis, ma pedig a sportcsarnok mellett. Megint szerveztek ugyanis olyan zöldség-gyümölcs vásárt, mint amilyen néhány hete volt. Most azonban tudtunk róla, ugyanis a bejárati ajtóra valaki kiragasztott róla egy felhívást. Tényleg rohadt olcsó volt minden, anyámék vettek is egy zsák hagymát és krumplit, meg egy óriási zsák almát. Jól fognak kinézni vele este, amikor felpakolják Pesten… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 787.

1989. október 28., szombat
Reggel feljött anyósom, így volt, akivel elbicegjen Kati a gyerekek mellett, én pedig elsöpörtem Fehérvárra. Úgy gondoltam, nem piacozom itthon, majd ott veszek virágot, hát lehet, hogy rosszul döntöttem, ugyanis harminc forint volt a krizantém szála. Három sírra kellett vennem, mindegyikre vettem ötöt, legalább mutasson, azaz négy darab ezrest hagytam ott mécsesekkel együtt. Azért nem rossz üzlet ez a virágosoknak… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 786.

1989. október 27., péntek
Ma már egy fokkal olajozottabban mentek a dolgok otthon, Kati ugyan még mindig feküdt, de háromszor már felállt kicsit mankózni, már csak azért is, hogy ne gyengüljön el teljesen. Ettől persze még itthon marad holnap: mentünk volna, Fehérvárra a temetőbe, így csak én megyek, s együtt jövünk haza anyámékkal. Beugrom majd Zsuzsiékhoz is, de tényleg csak beköszönni, mert anyósom lesz itt Katival, s jövök haza segíteni. Zoli is itt ragadt, papíron mennie kellett volna az SZDSZ országos gyűlésére, de nem akarta három napig egyedül hagyni Ancsát – azért szerencsére benőtt a barátom feje, tud fontossági sorrendet felállítani.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 785.

1989. október 26., csütörtök
Fél nyolckor tudtam csak beszélni Mihályfalvi Lacival, nagyon rendes volt, megoldják a héten a helyettesítésemet, azaz itthon maradhatok. Sőt, azt is megkérdezte, kell-e valami segítség, akár be is vásárol valaki, megszervezik. Megköszöntem, de el is hárítottam, Zoli tegnap már felajánlotta. Persze Ancsával neki is van elég dolga, de ez még belefér. Délelőtt persze anyósom jött föl, én pedig, miután megreggeliztettem a kicsiket, berohantam Katihoz. Vittem edényt is, fejt le tejet, és közben megkaptuk a jó hírt: nincs neki szakadása, csak egy nagyon erős rándulása, néhány napig feküdnie kell, de legalább otthon lehet. Délután haza is vihettem, Sári nagyon boldog volt, s úgy vettem észre, Bence is tudta, hogy valami megváltozott.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 784.

1989. október 25., szerda
Azt hittem nyugis napom lesz, de végül még írni sem volt időm. Kati ugyanis délután megcsúszott a konyhában, ugyanis kilötybölte a mosogatóvizet, aztán rálépett, s kiment a térde. Miután riasztottam anyósomékat, bevittem a kórházba, de annyira bedagadt a lába, hogy nem tudták megmondani, kell-e műteni vagy sem, esetleg gipszelik-e. Bent is tartották, így hát hazamentem neki ruháért, fogkeféért, s hasonló dolgokért, aztán amikor úgy-ahogy elrendeztem, rohantam megint haza a gyerekekhez. Minden rám szakadt, még szerencse, hogy volt lefejve anyatej a hűtőben, így meg tudtam etetni Bencét. Sári sírt lefekvéskor, mert anyai puszi nélkül nem tudott elaludni, s nem értette meg, hol van Kati.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 783.

1989. október 24., kedd
A suliban mindenki a tegnapi rendezvényekről beszélt, elég sokan ott voltunk este a fáklyás felvonuláson. Nagyon emelkedett volt a hangulat, az óráimon is szóba került, s a gyerekek nagyon értelmesen nyilatkoztak meg az ügyben. Az egyik srác óra elején megkérdezte, kiteheti-e az új címert, otthon csinálta, s Kossuthra esküdött a koronással szemben, persze hozzájárultam, ha már köztársaság vagyunk.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 782.

1989. október 23., hétfő
Egy éve, amikor Pesten voltam Zolival ugyanekkor, nem hittem volna, de mától köztársaságban élek! Minden osztályban rendkívüli órát tartottunk, a mikor a déli harangszó után megjelent Szűrös Mátyás a parlament erkélyén, s rövid beszéd után kikiáltotta a köztársaságot. Óriási taps tört ki, én pedig ezután elmeséltem a másodikosoknak, mi is történt délelőtt Kaposváron.

Merthogy szerencsére nem volt harmadik órám, így le tudtam menni tízre Nagy Imre szülőházához a koszorúzásra. A fideszes Nagy Zoli mondott beszédet, nagyon emberi volt, a kivégzett miniszterelnökről azt mondta, azért szerették az emberek, mert mert más lenni és visszaadta számukra a reményt. Aztán az ellenzéki pártok koszorúztak, viszont nekem nem tetszett, hogy Papp János a városi tanácstól, meg Mihalics Veronika az MSZP-ből és Gyenesei megyei tanácselnök is ott álltak a koszorúikkal. Tavaly miért nem? Vagy tavalyelőtt?
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 781.

1989. október 22., vasárnap
Elképesztően nagyot sétáltunk, ugyanis végigmentünk az összes október huszonharmadikával kapcsolatos rendezvényen. A keleti temetőben kezdtük, délután négykor gyertyagyújtással emlékeztünk a kaposvári mártírokra. Nagy kár, hogy ekkor még világos volt, gyönyörűen nézett volna ki a több száz égő gyertya. A nyugati temetőben aztán már tényleg a látvány is passzolt a megemlékezéshez. Vallató Géza mondott beszédet, s kiemelte, az ötvenhat novemberében meggyilkoltak nem hősök, hanem áldozatok. Aztán egy perces néma gyászszünettel emlékeztünk rájuk, majd szépen, mindenféle kiabálás vagy bármilyen beszólás nélkül mindenki hazament.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 780.

1989. október 21., szombat
Zoli délelőtt hazavihette Ancsát és Dávidot, így illett felmennünk délután babaköszöntőbe. Vittük Sárit és Bencét is, bevallom, már csak azért is, ha kell, rájuk hivatkozva le tudjunk lépni. De szerencsére erre nem volt szükség, Ancsa és a gyerekek is jól viselték a nyüzsgést. Így maradtunk ötig, aztán Kati hazament a kicsikkel, én Gyurival – aki csak később csatlakozott hozzánk – elmentem kosármeccsre. A Kecskeméttel játszott a Bázis, ritka unalmas meccs volt, hiába nyertünk közel húsz ponttal, egy momentumot sem tudnék felidézni belőle. Csak annyi ragadt meg, hogy Kristinik egész elfogadhatón játszott, megérte itt tartani, pedig a tavalyi szezon után azt hittem, semmit sem ér.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 779.

1989. október 20., péntek
Bár a tanév elején még nem volt a programban, elmaradt a hatodik és hetedik óra, ugyanis nem kötelező jellegű október 23-i megemlékezést tartottak a diákszínkörösök. Igaz, hétfőn is lehetett volna, s eredetileg úgy is volt, de mivel az országgyűlésben délelőtt bemondták, hogy hétfőn kikiáltják a köztársaságot, s azt úgyis nézni fogjuk, így a tanári kar nagyobb részének beleegyezésével előre lett hozva a műsor. Ami egész normálisra sikeredett, nem fordultak át a gondolatok, inkább történeti tények hangzottak el. Annál mindenesetre sokkal jobb volt, és kevésbé hangulatkeltő, mint a régi suliban Zsuzsa kollégám ilyenkor a nyolcadikosoknak tartott állampolgári ismeretek órája, ahol leginkább Mező Imre kétségbeesett telefonjait hallgattatta meg a diákokkal a pártházból, mielőtt lelőtték volna.
Folytatás