Kaposvár s(z)aga 817.

1989. november 27., hétfő
Reggelre ha nem is végeredmény, de legalább nem hivatalos eredmény született a népszavazásról. Amint azt várni lehetett, három kérdésben, a pártok munkahelyi jelenlétéről, a munkásőrség feloszlatásáról és a pártvagyon elszámolásáról szólót óriási többség szavazta meg: a résztvevők úgy 95 százaléka mondott igent. Jóval szorosabb volt a köztársasági elnök megválasztásáról szóló, itt még akár változhat is a végeredmény, ugyanis 50,1 százalék mondott igent, hogy majd a parlament válasszon államfőt. Este Pozsgay nyilatkozott is a tévében, látszott rajta, hogy ő a nagy vesztes, s a mondandójából is kicsengett, hogy savanyú a szőlő… Azt elemezte ugyanis, hogy szerinte a döntés lassítani fogja a demokratikus átalakulást. S hozzátette, továbbra is az MSZP köztársasági elnökjelöltje marad. Ezzel szemben a népszavazás négy támogatója, az SZDSZ, a Fidesz, a kisgazdák és a szociáldemokraták szerint egyértelmű siker, hogy érvényes és eredményes volt a voksolás.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 816.

1989. november 26., vasárnap
Délelőtt elmentünk szavazni, amíg Katival leadtuk a négy igent – mert az csak természetes, hogy erre voksoltunk –, addig anyámék vigyáztak a kicsikre. Elég kaotikus volt a Zrínyiben, két szavazókör volt, sokan azt sem tudták, melyikbe tartoznak, így végigállták az egyik sort, majd jó néhány percig keresgették őket, mire kiderült, a másik terembe kell menniük. Mert a szavazói értesítőjük persze nem volt náluk. Aztán akadt, aki ott a bizottság asztalán kezdett el ikszelgetni, mások kettesével-hármasával mentek be a fülkébe – látszott, még szokni kell az embereknek ezt az egészet. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 815.

1989. november 25., szombat
Reggel összecsomagoltam Sárit, s elmentünk virágért. Persze a Katalin-nap óriási bolt a virágosoknak, óriási volt a tömeg mindenütt, először a kispiacon próbálkoztam, de ott nagyon gyér volt a kínálat, így lementünk a sétálóutcára. Vettem hét szál vörös rózsát, valamint Sári, illetve Bence nevében egy-egy szál fehéret. A lányom csoda aranyosan nézett ki, kezében a virággal, úgy fogta, mintha valami kitüntetést kapott volna. Kati nagyon örült, s a Grazban vett ajándékok is beváltak, anyósom jó érzékkel választotta ki az általam kiválasztottakból, mit érdemes megvenni. Ebédről anyám gondoskodott, hoztak Pestről mindenfélét, egész délelőtt a konyhában állt, majd miután fél óra alatt felfaltunk mindent, újabb másfél órát mosogatott. Kati marhára élvezte, hogy tehermentesítették, délután egy órára le is dőlt, szóval tényleg ünnep volt neki a nap. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 814.

1989. november 24., péntek
Na, jól ráfáztunk, addig-addig tologattuk az esetleges autó-behozatalt, hogy mostantól már nem nagyon fogja megérni. Az országgyűlés ugyanis hosszas vita után rábólintott a kormány ötletére, s huszonöt százalékos áfát tesz a behozott kocsikra. Ott szurkoltam a tévé előtt apámékkal, akik úgy hat óra felé állítottak be, ugyanis lejöttek hétvégére, hogy megünnepeljék Kati névnapját. Úgy volt, hogy miután lefektettük a kicsiket, társasozunk, feljöttek anyósomék is, ám belefeledkeztünk az országgyűlési közvetítésbe, ugyanis éppen erről vitáztak. Voltak ellenzői és pártfogói az adónak, utóbbiak a nyugati autóról, mint luxusról beszéltek, s jogosnak tartották az emelt adót, előbbiek viszont a szűkös hazai kínálatról, s hogy a behozott kocsik javítják a hazai kocsiállományt, csökkentik az életkor-átlagot. Mindkét félnek ugyanazt tudnám csak javasolni, nézzék már meg, miket hoz be a többség! Leharcolt autókat, roncsokat, gyakran szó szerint a kinti roncstelepekről. Ennyit a korszerűségről, illetve a luxuscikkről…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 813.

1989. november 23., csütörtök
Reggel kocsikiásással kezdtem a napot, ugyanis, mire felébredtünk, szépen havazott. Persze délutánra a nagyja már elolvadt, tehát az egész csak arra volt jó, hogy nagy latyak legyen a városban. És arra, hogy majdnem elkéssek, mire kiszabadítottam az autót. Amiről aztán kiderült, hogy feleslegesen fáradtam, mivel Kati felhívott, s lemondta a délutáni programot, helyette bevásárolni küldött, amit viszont kocsi nélkül is meg tudtam volna oldani. Na jó, így kényelmesebb volt hazavinni a cuccot, de ha a reggelt is nézem, az összkép nem lett az igazi.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 812.

1989. november 22., szerda
Délután átmentünk a Táncsics-Dombóvár Magyar Kupa-meccsre, s ott hallottam a nap poénját Zolitól: A román kommunisták kongresszusán szót kért Nicu Ceausescu, az öreg Ceausescu fia, s meleg szavakkal méltatta az államfő érdemeit, majd felszólította a küldötteket, hogy a párt főtitkárává ismét „a nemzet briliáns géniuszát,” válasszák meg. S milyen meglepő, a javaslatot a küldöttek őrjöngő tapssal fogadták… Amúgy a meccs nagyon szar volt, főként a bírók miatt, akik elég komolyan megsegítették a Dombóvárt. A Bakterok ugyan jól kezdtek, elhúztak 18-0-ra, de 26-21-re feljött a Táncsics. Na, innentől kapott bírói támogatást a Dombóvár, s végül egy harmincassal nyert.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 811.

1989. november 21., kedd
Tanítás után lementem még egy kis ajándékot keresni Katinak a névnapjára, s még szerencse, hogy nem kocsival voltam, ugyanis megőrültem volna. A Latinca utcában ugyanis cserélik az ostornyeles lámpákat a narancsfényű nátriumosokra, viszont a darus kocsiktól és teherautóktól akkora dugó lett, hogy még a Berzsenyi utca is állt, nemhogy az Április 4. Ami egyre valószínűbb, hogy nem sokáig fut ezen a néven, ugyanis úgy néz ki, a tanács – és a megyében több is – vitára bocsátja az elnevezéseket, az esetleges át- vagy visszakereszteléseket. Szerintem nem mindent kellene, amit javasoltak, de a régieket mindenképpen vissza kellene adni.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 810.

1989. november 20., hétfő
Ahhoz képest, hogy papíron nem lehet politizálni az iskolákban, ma bejött a suliba valami népfrontos ürge, hogy támogatná-e a tantestület a díszpolgár-jelöltjeiket. Persze nemet mondtunk, még csak az kellene, hogy híre menjen, letettük a voksot bárki mellett is. Pedig nem voltak rossz javaslataik, ugyanis Horn Péter, a Pannon rektorát, Fodor András költőt, az színigazgató Babarczyt, Lóczi Pistát, a Munkácsy volt igazgatóját, s Jobban Jánost, a malom egykori osztályvezetőjét jelölik. Utóbbit nem ismertem, a többiek viszont akár meg is érdemelnék.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 809.

1989. november 19., vasárnap
Gyönyörű idő volt, bár kicsit hűvös: délelőtt nagyot sétáltunk, délután pedig, míg a gyerekek aludtak, kimentem Gyurival és Zolival Rákóczi-meccsre. Pontosabban, ha a helyszínt nézem, Táncsicsra, hiszen a Cseri útra autóztunk, kissé potyára. Hiszen a katonák agyonverték a szánalmas Rákóczit: négy-nullra papíron nem kaphatna ki senkitől ez a csapat. Hát sikerült nekik…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 808.

1989. november 18., szombat
Reggel a hétvégi bevásárlás címszó alatt végigverekedtem magam a Zselic, ábécé, Nógrádi-pékség útvonalon, elképesztő, mennyien voltak, még szerencse, hogy nem hoztam magammal Sárit, mint ahogyan eredetileg terveztem, csak éppen Kati lebeszélt róla. Viszont relatíve elégedett lehettem, hiszen mindent kaptam, amit Kati felírt, sőt, kiderült, néhány dologból meglepően nagy a választék. Például szaloncukorból, amiből az ábécében tizenhárom félét számoltam össze. Ami nagyon jó arány az elmúlt évekhez képest, csak éppen nem értettem, több mint egy hónappal karácsony előtt minek árusítják. Még a Télapó is előttünk van.
Folytatás