Kaposvár s(z)aga 847.

1989. december 29., péntek
Ma megint olyan volt a lakásunk, mint egy szálloda: apámék mellett nálunk voltak egész nap anyósomék. Illetve illet volna apósomékat írni, hiszen igazából miatta gyűltünk össze, ma volt ugyanis a névnapja, amit, ha szolidan is, de megültünk. A szolid szinte teljes absztinenciát jelentett, gondolva az előttünk álló szilveszterre, és a vele járó dolgokra. Ebből a szempontból elég peches az öreg, hiszen beékelve a karácsony és az újév közé elég nehéz igazán komolyan ünnepelni: még egy jót enni sincs ilyenkor kedve az embernek, éppen csak kiheveri a karácsonyi zabálást, s rákészül a szilveszterire…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 846.

1989. december 28., csütörtök
Imádom a téli szünetet! Most, hogy Sári már elalszik fél kilencig, kilencig, Kati pedig felkel Bencéhez, végre tényleg kipihenhetem magam. Még ma is jót aludtam, pedig kirándulni mentünk, lementem anyámékkal és Sárival Pécsre. Gyönyörű idő volt, tényleg kár lett volna egész nap a lakásban ülni, és az időnkbe is belefért.

És legalább este én tudtam valami szenzációt mesélni Zolinak. Ugyanis kiderült, hogy az ország legmagasabb lakóháza, a pécsi huszonötemeletes vélhetően össze fog dőlni. A Capriban mesélte a pincér, aki megállt az asztalunknál, hogy kipakoltatták a nehezebb bútorokat és a zongorákat az épületből, s hogy a teraszokra egyszerre csak egyvalaki mehet ki, ugyanis meggyengült a tartószerkezet. Persze a tanács azt hangoztatja, nincs szó életveszélyről, az viszont bebizonyosodott, hogy az a jugoszláv technika, amivel építették, egy kalap szar. Pedig hogy dicsőítették anno. Jellemző, az amerikai felhőkarcolók állnak, mint a cövek, pedig van, amelyik elmúlt hatvan-hetven éves, ez meg most múlt tizenkettő, s már össze akar dőlni. Zoli is meglepődött, s elhatározta, lemegy megnézni.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 845.

1989. december 27., szerda
Na, Zoli azért csak kiment Erdélybe: Nagyváradra kísért el egy szállítmányt, hajnali kettőkor indultak, este nyolcra már itthon is voltak, felhívott, teljesen fel volt dobva a kinti hangulat miatt. Röhögve mesélte, hogy látott egy Ceausescu képet, ahol Hitler-bajuszt rajzoltak a Conducatornak, mutatva, mi volt a vélemény róla. Nem csak ők vittek ki segélyszállítmányt, egyre többen indulnak útnak, s Zoli mesélte, hallotta, hogy a megyei tanács felajánlotta, hogy több száz gyereket tudnak fogadni, főként olyanokat, akiknek meghalt valamelyik szülője.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 844.

1989. december 26., kedd
Vagy húszszor megismételte a tévé a Ceausescu-házaspár kivégzését, igazi karácsonyi műsor, mit ne mondjak…
Igaz, legalább tudtak adni valamit, mert a tervezett programjuk nem bizonyult túlságosan nézőbarátnak. A romániai képekkel viszont ellensúlyozni tudták a nagy semmit. Igaz, ma már nem sok érdekességet tudtak mutatni, szerencsére. Egyre normálisabbak az állapotok, persze még volt lövöldözés, de már messze nem annyi, mint akár csak tegnap. A konszolidácót jelezte, hogy dolgozni kezdett a kormány, eltöröltek egy csomó, Ceausescu idején meghozott idióta rendelkezést és törvényt, mint például a zárt városokról szólót, az abortusz tiltását, az írógépek bejelentését, a kötelező részvényjegyzést és az „ésszerű táplálkozásra” vonatkozót. Utóbbit figurázták ki a Titánia, Titánia filmben, amikor zabáltatták a füvet szegény Bodrogival.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 843.

1989. december 25., hétfő
Miután tegnap nem tudtam megállni, ma tényleg rövid leszek, főleg, hogy dög fáradt lettem, mire hazaértünk, ugyanis végigvendégeskedtük a napot. Még szerencse, hogy Zoliéknál kezdtünk, így ugyanis időben megtudtam, sőt láttam, ahogyan kivégezték a Ceausescu-házaspárt. Nem sokat gatyáztak a románok, ha már elkapták őket, gyorsan bíróság elé cibálták, mely ripsz-ropsz kimondta az ítéletet, amit aztán gyorsan végrehajtottak. Géppisztollyal lőtték őket agyon, mutatta a tévé, ilyet még nem láttam.

Nemcsak engem lepett meg, láthatóan a Géniuszt és a nyanyát is, az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy ez megtörténhet velük, az asszony egyfolytában azt hajtogatta, a bíróságnak nincs joga ítélkezni felettük, s nem ismeri el az ítéletet. Mondjuk, fellebbezni sem nagyon hagyták őket, hanem kicibálták az udvarra, aztán jött a sortűz. Biztos, ami biztos, mielőtt kiszabadítják őket. Merthogy Bukarestben szabályos háború dúlt, a katonaság és a rendőrség a Securitate ellen, utóbbiak lőttek mindenre, ami mozgott, tudták, ha fogságba kerülnek, nincs túl nagy jövőjük.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 842.

1989. december 24., vasárnap
Kati megkért, Szenteset lévén legalább ma ne irkáljak annyit, hanem legyek a családdal, így megígértem, rövid leszek. Reggel elmentem a kispiacra virágért, hagyomány, hogy ilyenkor kap Kati tőlem egy csokor valamit, ezúttal nem volt nagy választék, csak szegfűt kaptam, de a gesztus a fontos. Utána a gyerekekkel játszottam, pontosabban Sárival, Bence ugyanis a kiságyból a nyálcsorgatással szállt be a társaságunkba. Kati a fát díszítette, még jó, hogy az esti kaját anyósomék vállalták, s anyámék is ígérték, hoznak valamit az ünnepekre.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 841.

1989. december 23., szombat

Reggel elmentem karácsonyfáért, csendesen megőrültem, ugyanis kétszáz forintért kaptam csak egy jó egynyolcvanast, ráadásul ez sima luc, semmi fakszni, hogy ezüstfenyőt vettem, igaz, Kati meg is őrült volna, már ráfaragtunk néhányszor, mert az bizony marhára bök. Hazavittem és befaragtam a fát, ilyenkor igazán áldás, hogy két kisgyerekünk van, hiszen még annyira nem kell előlük dugdozni, kiraktam a teraszra és ez éppen elég volt, oda úgysem mennek. Utána felvettem Zolit, ős is faragott előtte, aztán mentünk a városba, adományokat szállítottunk mindenhonnét, előre megadott címekről a Kossuth utcai MDF irodába. Igaz, nem az volt a lényeges, hová, hanem, hogy mit. Rengeteg konzervet, gyógyszert, ruhaneműt, de volt, aki egy szál kolbászt akasztott le a spejzból, más nem volt neki, de segíteni akart, Hódos Győzőék, az MDF kaposvári vagy megyei vezetője, a rosseb tudja, viszik ki Kolozsvárra. Végül Zoli sem megy, Ancsa elmagyarázta neki, ez lesz családilag az első közös karácsonyuk, s illene otthon lennie. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 840.

1989. december 22., péntek
Lemondott Ceausescu! Persze nem önszántából, de mindegy, a lényeg, hogy eltakarodott a francba a Kárpátok Géniusza. Most már a tévében is lehet követni az eseményeket, az MTV átvette a román tévé képeit és van kint egy magyar csoport is. Az emberek minden városban kiözönlöttek az utcákra, a Securitate a földön már nem mert harcba bocsátkozni, de helikopterekről Bukarestben a tömegbe lőttek. Ceausescu előbb szükségállapotot hirdetett, ám a hadsereg és a rendőrség nem volt hajlandó teljesíteni a parancsot, a nemzetvédelmi minsizter is ellenszegült, majd állítólag öngyilkos lett, de valószínűbb, hogy a Secu megölte. A Conducator helikopterrel próbált elmenekülni, de megakadályozták. Ezután egy Daciával indult el, az új kormányszerűség, a Haza Megmentésének Frontja kiadta a parancsot, hogy ne engedjék külföldre szökni. Estére állítólag el is kapták a feleségével együtt. Ez is bizonyítja, milyen szar kocsi a Dacia… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 839.

1989. december 21., csütörtök
Azt hiszem, Romániában polgárháború lesz! A tegnap esti tévés beszéd után Ceausescu ma kiállt a tüntetők elé beszélni Bukarestben, pontosabban ő azt hitte, tömeggyűlést tart, s le tudja csitítani az embereket. Viszont többször is belefojtották a beszédet, majd amikor befejezte, a tömeg nem oszlott szét, hanem elkezdték pfujolni, s rendszerellenes jelszavakat skandáltak. Erre tankok vették körbe a teret, s elkezdtek lőni mindenkire! A Híradóban a jugoszláv hírügynökségre hivatkozva bemondták, hogy rengeteg a halott. Ennek ellenére nem ürültek ki az utcák, a tüntetők, s nem csak a bukarestiek, kitartottak. Azt is bemondták, lehet, hogy téves volt a tegnapi értesülése a református világszervezet vezetőjének, s nem halt meg Tőkés László. Adná Isten!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 838.

1989. december 20., szerda
Tizenkilenc fok volt, ilyen meleg decemberben! Romániában viszont még melegebb a helyzet… Már Bukarestben is tüntettek, pedig ha már ott is, akkor igen csak nagy a gáz. Állítólag Ceausescu tévényilatkozatban ítélte el a temesvári tüntetéseket, a tüntetőket huligánoknak és fasisztáknak titulálta, s a hadsereg fellépést jogszerűnek nevezte. Ennek ellenére megint százezres tüntetés volt Temesváron, s a tüntetők között katonák is voltak. Követelték, adja ki a hatalom az elesettek holtesteit, de állítólag tömegsírba temetik őket, mert nem mernek nyilvános temetést tartani. Este aztán a Híradóban bemondták a református világszervezet vezetőjének információját, hogy Tőkés Lászlót meggyilkolták! És a terhes feleségét addig kínozták, míg elvetélt! Ezek állatok!

Folytatás