Kaposvár s(z)aga 878.

1990. január 29., hétfő
Gyuri ma megint komolyan vette magát, képes volt felutazni Pestre a kaposvári küldöttekkel a SZOT tüntetésére a Parlament elé. A tévében mutatták őket – mármint nem a kaposváriakat, hanem a tüntetőket -, elég sokan voltak, a bemondó szerint úgy harmincezren. Az alacsony bérek, az egyre nehezebb megélhetés miatt tiltakoztak, de nem voltak elégedettek a szakszervezetekkel sem, ugyanis jó néhány vezetőt kifütyültek. Csak Nagy Sándor kapott tapsot, ő volt ugyanis kellően demagóg: bejelentette, hogy mindenkinek ötszáz forintos béremelést követelnek. Nem értem, miért nem ezret mondott, ugyanannyi fog teljesülni belőle…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 877.

1990. január 28., vasárnap
Gyönyörű, enyhe idő volt, élmény volt sétálni a városban, még akkor is, ha Bence éppen a lakástól legtávolabbi ponton, a Tanácsház utcába trottyolt be, s olyan szag jött a babakocsiból, hogy a szabad levegőn is nehéz volt elviselni. És persze bömbölt miatta, legalábbis gondolom, az ő orrát is facsarta a méretes szarszag. Siettünk ugyan haza, de mégiscsak vagy fél óra múlva lett tisztába téve. Még a kocsi kárpitja is szaros volt…

Anyámék ebéd után hazaindultak, apám el akarta kerülni, hogy lefagyjon az út, így felszabadult a délután. Pózna vetette fel, s bár végül Zoli és Gyuri nemet mondtak, én átmentem vele és Nikivel Dombóvárra a Cukor meccsére. Elképesztő hangulat volt, több mint ezren abban az istállóban, s a fele kaposvári. Ennek ellenére két ponttal kikaptunk, pedig, mivel a kaposváriak egy helyre lettek beengedve, együtt üvöltöttünk mindahányan, berekedtem a végére, nem szoktam már B-közepet játszani, de most elragadott a hangulat.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 876.

1990. január 27., szombat
Ma volt anya szülinapja, már az ötvenkettedik, jézusmária, ezzel én is egyre öregszem. Megint anyósomék vállalták a nagy melót, ugyanis ők hozták az ebédet, töltött csirke volt, nagyon jól csinálja, ráadásul anyám nagy csirkés, így jobban örült neki, mintha egy nagy adag pörköltet kapott volna. Sári is velünk evett, de ennek nem mindig örülök, ugyanis nagyon malac az asztalnál, s a tizenegy fogával elképesztően csámcsog. Mint valami fogatlan öregember. És keni mindenhová a kaját, ahogyan mutogat a kacsás kanalával.

Ebéd után elugrottam süteményért a Pálmába, aztán délután feljöttek Nikiék, s nekiálltunk borozni. Apám hozott nagyon jó somlói borokat, van neki valami haverja, akinek ott van pincéje, jó száraz fehér borokkal, tényleg finomak voltak. Azt hiszem, kicsit többet is ittam a kelleténél, ugyanis hat óra felé elaludtam a fotelban, s csak a Híradóra ébredtem fel, amikor már Nikiék nem is voltak ott.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 875.

1990. január 26., péntek
Kiosztottuk a félévi bizonyítványokat, valahogy jobb érzés volt, mint az általános iskolásoknál, ugyanis itt nem voltak akkora különbségek. Persze akadnak rosszabbak, de nem minden tárgyból, azaz, ha valaki gyenge matekból, az még lehet jó valamelyik humán tárgyból, az előző suliban viszont inkább jellemző volt, hogy aki jó volt, az majdnem mindenből jó, aki rossz, azzal meg nehéz volt mit kezdeni. Szerencsére, osztályom nem lévén, nem kellett bajlódnom az ellenőrzők kitöltésével, s elmaradt az utolsó két órám, mivel a hatodik óra mindenütt osztályfőnöki volt, így lazíthattam. Hamarabb hazaértem a szokásosnál, így többet is tudtam segíteni Katinak, aki le is tudott dőlni egy kicsit, majd, amikor felébredt, átmentünk Zolival és Póznával kosármeccsre. Nem volt túl nagy derbi, simán vertük a Nagykőröst, de legalább nem kellett izgulni.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 874.

1990. január 25., csütörtök
Zoli várt tanítás után a suli előtt, s elcibált a Csokonaiba az MDF somogyi képviselőjelöltjeinek bemutatkozására. Kaptunk pogácsát meg kávét, aztán egyesével jöttek a jelöltek. Kaposváron Szabados Péter indul, azt hiszem, ő az SMK-ban dolgozik, a külvárosban, illetve az egykori járásban pedig Szigetvári Gyuri, a hajdani főépítész. A többieket viszont nem ismertem, s nem is jegyeztem meg, mint ahogyan a listájuknak is csak az elejét: a tévés Ilkei Csaba vezeti, a második Szabados, aztán passz. Mielőtt bemutatták volna az egyéni jelölteket, volt egy kis magyarázkodás, ugyanis eredetileg a Fidesszel és az SZDSZ-szel közösen Király Bélát, az 56-os nemzetőr-parancsnokot akarták támogatni, ám Szabados szerint még nem biztos, hogy indul, így saját jelöltek mellett döntöttek. Akikről mindről kiderült, régóta szemben állnak az állampárttal. Na, igen… Ja, itt tudtam meg, hogy Csíkszereda pártolja a testvérvárosságot, valamint hazafelé mesélte Zoli a legújabb fociökörséget: közös osztrák-magyar bajnokságot terveznek, nyolc-nyolc csapattal, hogy a maradékkal mi lenne, nem derült ki.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 873.

1990. január 24., szerda
Amikor csak lehetett, megint az országgyűlést néztük a suliban, természetesen a Duna-gate-ről folyt a vita szinte végig. A belügyi államtitkár, Gál Zoltán szerint túl gyorsan zajlottak le a politikai változások a titkosszolgálatoknál, melyek általában alkalmazkodtak az új rendszerhez, de a legalsó szinteken, ahol az adatgyűjtések zajlottak sok minden a régiben maradt, például a titkos információgyűjtések formái is. Szerinte az lehet a megoldás, ha a belügyminiszter helyett a jövőben a kormányfő kezébe kerülnek a titkosszolgálatokkal kapcsolatos jogkörök. Ezt, mondjuk, nem tudom, miért lenne jó, hiszen a kormányfő ugyan kilépett az MSZP-ből, de azért mindenki tudja, a régi rendszerből jött, bármekkora reformer is lett közben. És még akkor is, ha ma kiderült, a választásokon független pártonkívüliként indul Németh Miklós a Hegyalján, méghozzá felkérésre, azaz nem ő jelölte magát, hanem az emberek.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 872.

1990. január 23., kedd
Lemondott Horváth István belügyminiszter! Az országgyűlésben jelentette be, előtte megtartotta tájékoztatóját a Duna-gate ügyében, persze nem ismert el semmiféle felelősséget. Sőt, még ő támadott, hogy egyes politikai csoportok a békés átmenet helyett anarchiát akarnak, meg hogy a lehallgatási ügy tulajdonképpen csak egy kierőszakolt botrány. A suliban néztük a szünetekben a közvetítést, de ennél a résznél elég cifra megjegyzések hangzottak el. A következő óra után aztán mesélték, hogy Németh Miklós még nagyobb hülyeségeket beszélt. Merthogy ő is szót kért Horváth után, akit méltatott, és megköszönte neki az eddigieket. Aztán nagy, átfogó képet festett a jelenről és a közelmúltról, akik hallották, azt mondták, legszívesebben elsírták volna magukat, olyan szívszorító volt… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 871.

1990. január 22., hétfő
Mozgalmas éjszakánk volt, ugyanis Bence megint belázasodott, s most a kúp sem vitte le neki, így éjjel négykor átmentem Gál Kareszért, a gyerekorvosért. Még szerencse, hogy jó viszonyban vagyunk – anyósoméktól datálódik a jó kapcsolat –, ugyanis amúgy nem lett volna pofám felcsengetni. Kiderült, a fülére ment valami gyulladás, amitől Katit azonnal kiverte a frász, hogy nehogy halláskárosodása legyen a gyereknek, szerencsére Karesz is ott volt, így megnyugtatta, hogy ez ennyi idős gyerekeknél elég mindennapos. Felírt egy másik kúpot, meg még egy csepegtetős gyógyszert, elmentem a Kossuth téri patikába, s úgy tűnik, jó volt a gyógyszer, mert mire dolgozni indultam, már csak hőemelkedése volt Bencének. S mire hazaértem, már az sem, ő tehát jobban volt, mi az anyjával viszont, mint a mosogatórongy. Ráadásul ma be kellett ugranom Pellion Jenci óráira, ugyanis ő is lebetegedett, így folyamatosan volt hét órám, a végére azt sem tudtam, hol vagyok. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 870.

1990. január 21., vasárnap
Sári ma megismertetett a kutyaszarral. Miután anyámék ebéd után elmentek, s a nagyságos lányom hajlandó volt egy órácskát aludni, elvittem a Szabadság-parkba játszani. Nagyot hintáztunk, aztán ráunt, s össze-vissza rohangált mindenfelé. Egyszer aztán gyanúsan megállapodott valamiért, rosszat sejtve odasiettem, de nem történt baj, nem láttam rajta semmit. Nyugodtam visszatámaszkodtam a hinta korlátjának, amikor hirtelen felém indult, majd tágra nyílt szemmel, óriási boldogsággal az arcán átnyújtott egy relatíve friss, még nem egészen fagyos kutyaszart… Örökkévalóságnak tűnt a hazaút, ugyanis attól féltem, szájába veszi a kezét, a parkban ugyanis nem tudtunk kezet mosni, mivel a hideg miatt el volt zárva a kút. Végül úgy oldottam meg, hogy megfogtam a szaros kis kezét, így esélye sem volt szájba, orrba, szembe nyúlni.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 869.

1990. január 20., szombat
Sári tényleg nagyon boldog volt, hogy ma is kapott ajándékot, de amúgy is örült anyáméknak, ritkán látja őket, jobban tudja értékelni az ittlétüket, mint anyósomék gyakori látogatásait. Ezt magyaráztam anyósomnak, akin látszott, zavarja, hogy a másik nagymamát és nagypapát jobban ajnározza a lányom. Szerencsére ez a viszonyukon nem változtat, főként, hogy jó sokáig magyaráztam neki a pünkösdi királyságról…
Folytatás