1987. december 28., hétfő
Néhány nap csend után ránk szakadt a világ. Hivatalosan bejelentették az új árakat. Január 1-től átlagosan 7,6 százalékos lesz az infláció. Ez még nem is lenne rossz, de az élelmiszere majdnem tizeneggyel, ezen belül is a tejtermékek huszonhéttel(!!!) nőnek. Viszont lesz világútlevél, ötszáz forintért (szinte) bárki kiválthatja. A szocialista országokba korlátlan pénzt [...]

1987. december 27., vasárnap
Végre nyitva voltak a boltok, így elmentem bevásárolni. Kati kitalálta, hogy együnk valami könnyebbet, így a krumpli leves mellett döntöttem. Gondoltam, lesz mögé palacsinta, de aztán rájöttem, semmi jó nem sül ki belőle, ha én nekiállok dobálózni… Így végül túrógombóc készült, asszonyi útmutatással, sok röhögéssel és meglepetés ebédvendégekkel: beállítottak apósomék, nem ebédre, [...]

1987. december 26., szombat
Sári ma hagyott minket aludni, délelőtt sem csináltunk semmi különöset, még ebédet sem, anyáék ugyanis elhívtak minket vendéglőbe. Beültünk a Parkba, sokkal egyszerűbb volt - nekünk, hiszen ők fizettek -, kaja után a szüleim visszaindultak Pestre. Mi felhívtuk Zoliékat és Gyuriékat, nincs-e kedvük felugrani. Három körülre beígérkeztek.

1987. december 25., péntek
Reggel Sári korán ébresztett bennünket, mi bírtuk, a szüleim kevésbé, de legalább neki tudtunk állni az ebédnek. Anya segített a pulykánál, csinált tölteléket, persze, mivel csak fél madarunk volt, így csak a végén öntöttük rá, amikor már majdnem megsült. Krumplipürét ettünk mellé, egész jó volt.

1987. december 24., csütörtök
Reggel elmentem újságért, kész bolondok háza a város, szerintem mindenki az utcákon volt, valami még hiányzott nekik az ünnephez. Az újságosnál alig húsz percet álltam sorba, majd mentem a virágboltba: hagyomány, hogy Katinak karácsonyra és húsvétra veszek egy csokor virágot. Úgy tud örülni neki, mint egy gyerek. Tizenegyre értem haza, alig öt [...]

1987. december 23. szerda
Próba szerencse alapon elmentem a piacra, hátha kapok valami nélkülözhetetlen dolgot az ünnepekre, de nem volt semmi különlegesség, csak rengeteg fenyőfa és koszorú. Csak egy fél pulykát vettem, huszonötödikére gondoltam ebédre, ha nem kell, lefagyasztjuk. A lacikonyhák környékén csupa háborgó emberbe botlottam: kiderült, nincs forralt bor és pálinka. Ez mondjuk engem nem [...]

1987. december 22., kedd
Időnként azt hiszem, Gyuri nem normális! Reggel fél nyolckor hívott fel, hogy nincs-e kedvem vele menni a pártiskolára ideológiai tanácskozásra. Mivel Sárinak - és vele együtt nekünk is - elég rossz éjszakája volt, még egy jót röhögni sem tudtam a felvetésen. Így aztán Gyuri nem érezte igazán át, mekkora marhaságot akar, s [...]

1987. december 21., hétfő
Reggel elmentem vásárolni, s összefutottam kanyar Józsi bácsival, a levéltár igazgatójával. Illetve egykori igazgatójával, ugyanis most tudtam meg róla, hogy nyugdíjba ment. Nagyon bírom, remek koponya és kiváló helytörténész, rengeteget tud Kaposvárról és Somogyról, s nekem is sokat segített anno az egyetemi idők alatt. Mindenben naprakész, most például arra volt büszke, hogy [...]