1987. november 29., vasárnap
Délelőtt két adagot mostam a mosógéppel, kiteregettem, felmostam, rendbe raktam a szobákat. Egyrészt, hogy Kati pihenhessen kicsit, másfelől pedig jöttek anyósomék ebédre, s nem akartam, hogy kupi fogadja őket. Mondjuk, erős túlzás, hogy ebédre jöttek, hiszen ők hozták: Kati ünnepi ebédjét eddig mindig náluk ettük, de most nem akartuk elcipelni Sárit. Becsinált [...]

1987. november 28., szombat
Azt hittem nyugis napom lesz, ezért is ígértem meg Gyurinak tegnap, hogy kimegyek vele Szennába az iskolaavatóra, ahol, mint KISZ-vezér kellett szónokolnia. Zolival meg is fogadtuk, hogy megröhögtetjük közbe, de végül is nem csesztünk ki vele. Annál inkább az időjósok, hiszen ónos esőt, majd havazást ígértek a hét elejére. Erről persze anyósomnak [...]

1987. november 27., péntek
Karesz, az iskolai szakszervezet vezetője földöntúli vigyorral állított meg reggel. Először azt hittem részeg, mert volt már rá példa, hogy a csütörtöki ulticsatája belenyúlott a péntek hajnalba, s ilyenkor rendesen el is szokott ázni. Persze valahol megértem, közel a hatvanhoz még egy kutyája sincs, a felesége vagy húsz éve, körülbelül az új [...]

1987. november 26., csütörtök
Kati reggel megkért, hogy hozzam el a gyeses papírjait a tanácstól. Könnyelműen rábólintottam, de esküszöm, hamarabb kiértem volna Fenyvesre, mint ahogyan lementem a Kossuth térre. A fél város le volt zárva, rendőrök irányítottak, akkora volt a dugó, mint egy amerikai filmben New Yorkban. El nem tudtam képzelni, mi történhetett, aztán Gyuri mondta [...]

1987. november 25., szerda
Kicsivel a tyúkok előtt, Sárival keltem, aki háromnegyed ötkor erőteljesen jelezte, hogy éhes. Persze elsősorban Katinak, de fő a szolidaritás, ráadásul a lányomnak köszönhetően volt időm elmenni fodrászhoz. Évek óta a Donnerba járok, a fodrász Laci nagy haverom, egy-egy nyírás közben kivesézzük a Rákóczit és a kosarasokat, sőt a női röplabdára is [...]

1987. november 24., kedd
Nulla óra tizenhét perckor fel tudtam köszönteni Katit a névnapján, köszönhetően apró leányunknak, aki éjfél előtt három perccel kezdett áriába, s ekkorra csendesedett el. Az ajándékozás elmaradt, jórészt miattam, aki elfelejtettem bármit is venni a nagy babavárás és gyermeknevelés közepette… Így aztán iskola után ismét mehettem le a sétálóutcára. Végül egy kis [...]

1987. november 23., hétfő
Cirka három óra alvás után mehettem dolgozni. Nagyjából úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger, ledarálták és kidobták a szemétdombra? Ráadásul körülbelül ötvenszer kellett elmesélnem, milyen a pici, hogyan eszik, alszik, mennyit sír, stb. A hatodik óra végére majdnem elsírtam magam. Abból a szempontból viszont kifejezetten jólesett a suli, hogy nem [...]

1987. november 22., vasárnap
Mivel tegnapról maradt ebéd, délelőtt nagyon nem kellett semmit sem csinálni. Jó melegen felöltöztettük Sárit és lementünk sétálni. Pillanatok alatt elaludt a babakocsiban, gyönyörűen csendben volt egész úton. Egy nagy kört akartunk sétálni, Katinak is jól esett a mozgás, de össze-vissza kellett mászkálnunk a városban, ugyanis a Lenin és a Bajcsy utca [...]