1987. november 21., szombat
Zolival ismét kiautóztunk Toponárra, s közben megnéztük az agráregyetem új épületét. Egy marha nagy terem az egész, plusz egy aula, olyan igazi nagyelőadó vagy konferenciaterem. Utána hazamentem, s összedobtam egy csirkepaprikást. Nokedlivel. Utóbbi kissé keményre sikeredett, de Kati ennek is örült. De leginkább annak, hogy végre kimozdulhatott. Zolival ugyanis elvállaltuk, hogy otthon [...]

1987. november 20., péntek
Alig volt erőm kimenni a piacra, a fáradtságtól szinte lépni sem tudtam. Katin viszont alig látszik meg az egész napos érbenlét, mosolyog, pörög, beszél a picihez, tisztába teszi, szoptatja, böfizteti. Óramű pontossággal, egyetlen rossz szó nélkül. Igaz, rám valamivel kevesebb ideje jut, s ha anyósom nem jönne el kétnaponta, halmokban állna a [...]

1987. november 19., csütörtök
Az alvást feltornásztam két órára, igaz Kati idejéből csentem el, ugyanis az egyik alkalommal, amikor nekem kellett volna megnézni, miért bömböl, úgy tettem, mintha nem ébredtem volna fel. Kati mászott tehát ki az ágyból, s amíg ő babusgatott, én gyönyörűen visszaaludtam. (Amúgy egy amerikai kutató szerint csökkenti az előmeneteli esélyeket, ha egy [...]

1987. november 18., szerda
Talán ha másfél órát tudtunk aludni az éjjel, ezt is körülbelül négy-öt részletben. Sári édesen alszik, ám ha felébred… Éhes, szomjas – ez ugye, jelenleg még ugyanaz –, fáj a hasa, vagy csak úgy, de üvölt. Elképesztő, mekkora, s milyen éles hangja van egy ilyen csöppségnek. A szomszédok szerint is. Legalábbis Laci [...]

Apósom hívott hajnali hatkor, hogy segítsek neki, ki kellene mennie a Tüzép-telepre, de anyósom elvitte a kocsijukat. Kérdeztem, nem ér-e rá délután, mert el kell hoznom Katiékat a kórházból, de azt mondta, ha nem érünk ki hétre-fél nyolcra, nem lesz szén. Eleinte nem akartam elhinni, de kiderült, hogy szénhiány van. Főleg brikettből, s az ő [...]

1987. november 16., hétfő
Reggel leautóztam a Pesti csemegébe, hogy televásároljam a hűtőt. Akkor ugyanis még úgy tudtam, hogy hazajöhetnek Katiék. Elköltöttem háromszázhúsz forintot, alig bírtam becipelni a kocsitól a sok cuccot. Láttam egy óriási csoport bámészkodó idegent - az biztos, hogy távol-keletiek, de meg nem mondom, honnan és főként miért jöttek. Aztán irány a kórház, [...]

1987. november 15., vasárnap
Kati reggel azzal fogadott, hogy lemondott az olasz kormány. Unatkozik, egész nap a rádiót hallgatja, a távirati irodának sincsenek pontosabb információi a világban történtekről. Így arról is értesültem, hogy Kádár kiment Belgiumba. Inkább persze a babára voltam kíváncsi, aki szépen javul, már alig sárga, az ápolónő szerint lehet, hogy holnap hazavihetem a [...]

1987. november 14., szombat
Reggel ezúttal kihagytam a kórházlátogatást, inkább nekiálltam főzni. Levesben csak a gulyás és a hús megy igazán, de Kati karfiolt kívánt, így hát karfiolt főztem. Kicsit megakadt a folyamat, ugyanis elfelejtettem tejfölt venni, így elrohantam a Pázmány-Keszthely utca sarokra, végigálltam a sort, s háromnegyed óra várakozás után már volt is egy tejfölöm. [...]