1988. április 21., csütörtök
Munkába menet hatalmas, gomolygó füstfelhőt láttam a belváros felől. A suliban mondták, hogy kigyulladt a kórház. Utóbb kiderült, hogy csak a pakuraraktár – mi a francot csinálnak egy kórházban a pakurával? S ha már helyi „katasztrófahelyzet” volt, szóba kerültek a két hete elrabolt kuvaiti repülőgép túszai, akiket az éjjel elengedtek. Azért az [...]

1988. április 20., szerda
Zoli ma jól megszívta: egész nap Dél-Somogyot járta, különböző falugyűléseken kellett résztvennie a tervezett gyurgyeváci horvát vízierőmű miatt. Mint a szakértői csoport tagja kellett győzködnie a helyieket, hogy nem lesz gondjuk a felduzzasztott Drávával. Mert sokan félnek, hogy megemelkedik a talajvíz, s elönti az emésztőgödröket, pincéket. A legmókásabb az egészben, hogy Zoli [...]

1988. április 19., kedd
Amint várható volt, a csapból is a szovjet miniszterelnök folyt. Részletesen beszámoltak a napjáról: Rizskov járt a Tungsramban, ahol örömét fejezte ki, hogy a gyár legfontosabb partnere a Szovjetunió. Utána egy kisebb gyárat akart látni, így elvitték a Műszertechnikához, ami legalábbis nevében kisszövetkezet. Igaz, hogy évi másfél milliárdos forgalmat bonyolít, azaz nem [...]

1988. április 18., hétfő
Kati reggeli közben azt mondta, hogy beszélni kellene Nikivel, aki nagyon megváltozott, amióta egyedül van. Megijedtem, azt hittem, rám gondol, de kiderült, hogy Ancsa panaszkodott neki. Sőt, tulajdonképpen ő kérte Katit, hogy beszéljen a húgával. Megjegyeztem, hogy szerintem valahol érthetőek Niki reakciói, hiszen állandóan három boldog párt lát maga körül – mármint [...]

1988. április 17., vasárnap
Mintha részt vettem volna egy időutazáson: Niki megint nálunk aludt, megint együtt kávéztunk és megint a melleit fixíroztam. Azt hiszem, át kell gondolnom néhány dolgot, s elmagyarázni Nikinek, hogy nem kellene szívatnia. Maradt ebédre is, ugyanis Kati meghívta, egy éhes száj nem osztott, nem szorzott: jöttek Zsuzsiék Fehérvárról Katit köszönteni. Eredetileg mi [...]

1988. április 15., péntek
Már mondanom sem kell, hogy a piacon kezdtem, valami szombati ebédnekvalót kerestem. A kínai kel mellett döntötte, egyrészt nem is volt drága, hiszen hatvan forint volt kilója, másfelől még sohasem ettem, s állítólag jobb belőle a főzelék, mint a rendes kelből, amit amúgy imádok. Utána irány a suli, ahol a diri összehívta [...]

1988. április 14., csütörtök
Gyuri egész délelőtt fűzött, hogy menjek vele délután Nagyatádra, ahol csehszlovák barátsági gyűlést tartanak, s itt lesz valami nagykutya a követségről is. Persze nemet mondtam, de előtte megkérdeztem Gyurit, minek az apropóján lesz a rendezvény. Kiderült, hogy a cseh-szlovák szövetségi szerződés hetvenedik évfordulója alkalmából. Nem értem Gyurit, ezen mi a francot ünneplünk? [...]

1988. április 13., szerda
Reggel suli előtt elrohantam virágért: ebből a szempontból szerencsém van, hogy Katinak áprilisban van a születésnapja, hiszen legalább van virág, s nem melegházi szegfűvel kell szerencsétlenkednem. Óriási csokor tulipánt vettem, egészen pontosan huszonhat szálat, ha már a huszonhatodik szülinapja. Éppen akkor értem haza, amikor fogat mosott, így szépen oda tudtam tenni mindent [...]