1989. december 31., vasárnap
Mivel már nem nagyon történt semmi Romániában, ideje volt, hogy a tévében mást is adjanak, szerencsére délutántól a szomszéd forradalma helyett a szilveszter dominált. Azt persze még bemondták, hogy eddig 450 tonna adomány ment ki tőlünk, illetve, hogy bevezették a többpártrendszert, végül pedig, hogy elkapták a Securitate főnökét. Szerencséje van, ugyanis egyúttal [...]

1989. december 30., szombat
A délelőttöm nagy része tejvásárlással telt, pontosabban előbb tejkereséssel. Az ábécében és a Zselicben nem kaptam, elmentem a Háziasszonyok boltjához, de ott sem volt. Leballagtam a Pesti csemegébe, persze hiába, aztán vissza az ábécéhez, ott ugyanis azt ígérték, amikor ott jártam, hogy két óra múlva lesz. Végül lett is, vettem öt litert, [...]

1989. december 29., péntek
Ma megint olyan volt a lakásunk, mint egy szálloda: apámék mellett nálunk voltak egész nap anyósomék. Illetve illet volna apósomékat írni, hiszen igazából miatta gyűltünk össze, ma volt ugyanis a névnapja, amit, ha szolidan is, de megültünk. A szolid szinte teljes absztinenciát jelentett, gondolva az előttünk álló szilveszterre, és a vele járó [...]

1989. december 28., csütörtök
Imádom a téli szünetet! Most, hogy Sári már elalszik fél kilencig, kilencig, Kati pedig felkel Bencéhez, végre tényleg kipihenhetem magam. Még ma is jót aludtam, pedig kirándulni mentünk, lementem anyámékkal és Sárival Pécsre. Gyönyörű idő volt, tényleg kár lett volna egész nap a lakásban ülni, és az időnkbe is belefért.
És legalább este [...]

1989. december 27., szerda
Na, Zoli azért csak kiment Erdélybe: Nagyváradra kísért el egy szállítmányt, hajnali kettőkor indultak, este nyolcra már itthon is voltak, felhívott, teljesen fel volt dobva a kinti hangulat miatt. Röhögve mesélte, hogy látott egy Ceausescu képet, ahol Hitler-bajuszt rajzoltak a Conducatornak, mutatva, mi volt a vélemény róla. Nem csak ők vittek ki [...]

1989. december 26., kedd
Vagy húszszor megismételte a tévé a Ceausescu-házaspár kivégzését, igazi karácsonyi műsor, mit ne mondjak…
Igaz, legalább tudtak adni valamit, mert a tervezett programjuk nem bizonyult túlságosan nézőbarátnak. A romániai képekkel viszont ellensúlyozni tudták a nagy semmit. Igaz, ma már nem sok érdekességet tudtak mutatni, szerencsére. Egyre normálisabbak az állapotok, persze még volt lövöldözés, [...]

1989. december 25., hétfő
Miután tegnap nem tudtam megállni, ma tényleg rövid leszek, főleg, hogy dög fáradt lettem, mire hazaértünk, ugyanis végigvendégeskedtük a napot. Még szerencse, hogy Zoliéknál kezdtünk, így ugyanis időben megtudtam, sőt láttam, ahogyan kivégezték a Ceausescu-házaspárt. Nem sokat gatyáztak a románok, ha már elkapták őket, gyorsan bíróság elé cibálták, mely ripsz-ropsz kimondta az [...]

1989. december 24., vasárnap
Kati megkért, Szenteset lévén legalább ma ne irkáljak annyit, hanem legyek a családdal, így megígértem, rövid leszek. Reggel elmentem a kispiacra virágért, hagyomány, hogy ilyenkor kap Kati tőlem egy csokor valamit, ezúttal nem volt nagy választék, csak szegfűt kaptam, de a gesztus a fontos. Utána a gyerekekkel játszottam, pontosabban Sárival, Bence ugyanis [...]