1989. július 31., hétfő
Fülledt meleg van, Bencét be kellett vinni a nyaralóba, mert szegény még a fa alatti árnyékban is izzadt, mint egy ló. Nekünk sem volt kedvünk semmihez, anyámék délután hazamentek, vélhetően két hét múlva benéznek, amikor jönnek vissza az Adriáról. Ugyanis szombaton egy hétre lemennek Abbáziába.
 
Nekünk marad a Balaton, két évig még biztos, [...]

1989. július 30., vasárnap
Kicsit rózsaszínre sikeredett ez a hétvége, ugyanis ma is sikerült besöröznünk, ezúttal anyósom Judit névnapja tiszteletére. Ezúttal Pózna dobta el a kanalat, hatra elkészült, Niki húzta is a száját, sokkal nehezebben kezelte, mint tegnap Ancsa. Emellett persze a fejelés sem maradhatott el, s Piri és Ancsa komoly pörköltet főzött ebédre.

1989. július 26., szerda
Bence fiam délután háromnegyed öt előtt két perccel megérkezett új otthonába. Ehhez délelőtt kissé át kellett alakítanom a lakást, ugyanis az új kiságyat be kellett állítanom a hálónkba. Ami néhány év múlva már önálló fiúszobaként fog funkcionálni. Kati elégedett volt, Sári pedig úgy örült az anyjának, hogy szinte féltékeny lettem. És az [...]

1989. július 25., kedd
Úgy tűnik, megússzuk, legalábbis Bence eddig nem sárgult be, s a doki szerint vélhetően már nem is fog. Azaz az eredeti terv szerint holnap hazavihetem végre a nejem és a fiam. Sári már nagyon várja az anyját, kérdezgette, mikor jön, Bencéről azonban nem hajlandó tudomást venni. Ha szerda este tényleg kijöhetnek, a [...]

1989. július 24., hétfő
A doki szerint Kati és Bence jól vannak, ha minden jól megy, szerdán este hazahozhatom őket. A jó hírre azonnal bevásárolni mentem, elhatároztam, főzök, hogy Katinak ne kelljen. Csakhogy nem kaptam húst. Fél tizenegykor próbálkoztam három helyen is, mindenütt azt mondták, hogy már egy órával azelőtt elfogyott. A vasúttal szemközti húsboltban az [...]

1989. július 23., vasárnap
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a nap jelentősebb része a tegnapi események kipihenésével telt. Emellett hatan próbáltuk összerakni az eset apró mozaikjait egy valamelyest teljes képpé. Az biztos, hogy Pózna az egyik delíriumos pillanatában megkérte apámtól, majd apósomtól Niki kezét. Előbbi rábólintott, utóbbi a lányára bízta a döntést… Aztán azon is vitatkoztunk, [...]

1989. július 21., péntek
A nap nagy részét a kórházban töltöttem. Bevittem Sárit is, de továbbra sem értette, mi a rossebet keresünk ott, s miért mutogatok bőszen az üvegfal mögé. Azt pedig pláne nem tudta felfogni, az anyja miért babusgat egy másik gyereket. Mindenáron fel akart mászni az ölébe, amikor Kati szoptatott - láthatóan lesz elég [...]

1989. július 20., csütörtök
Ötvennégy centi, 3450 gramm és Bence! Pontosabban Benedek, de egyelőre, amíg kicsi még Bence. A fiam! Aki reggel negyed nyolckor sírt fel, nem keserítve tovább anyját, aki több mint három napig várta, hogy előbújjon. A doki szerint marhára egészséges, s szerencsére Kati is jól van. Sári egyelőre nem tudta felfogni, miről van [...]