1989. december 1., péntek
Zoliék és Gyuriék még mindig nálunk laknak, ami azért elképesztő, nem azért, mert zavarnak, hanem, mert két napja nem képes a tanács megcsináltatni a távfűtést. Azt hiszem, Zolinak ez meg is adta az utolsó lökést, hogy tényleg elköltözzenek. Arra viszont jó az együttlét, hogy nyugodt szívvel hagyom otthon Katit, hiszen nincs egyedül. [...]

1989. november 30., csütörtök
Mire hazaértem, olyan volt a lakás, mint egy váróterem. Ott ült Piri Ivánnal, Ancsa Dáviddal, aztán megérkezett Zoli is, majd este Gyuri. Ugyanis reggel óta nem volt fűtés náluk, leállt a távfűtés az egész városban, s mivel kint mínusz hat fok volt, két kisgyerekkel nem túl szerencsés ilyenkor egy fűtetlen lakásban üldögélni. [...]

1989. november 29., szerda
Végre hivatalos, minden kérdésben győztek az igenek a vasárnapi népszavazáson. A legfontosabban, az államfőválasztásról szólóban 6101-gyel: jellemző módon Somogyban a nemek voltak többségben. A nemeket tekintve amúgy Zala volt a legszorgalmasabb, az igenekben Budapest – nem véletlen, hogy előbbinek „sötét” a jelzője… Összességében a szavazók 50,07 százaléka voksolt igennel ebben a kérdésben, [...]

1989. november 27., hétfő
Reggelre ha nem is végeredmény, de legalább nem hivatalos eredmény született a népszavazásról. Amint azt várni lehetett, három kérdésben, a pártok munkahelyi jelenlétéről, a munkásőrség feloszlatásáról és a pártvagyon elszámolásáról szólót óriási többség szavazta meg: a résztvevők úgy 95 százaléka mondott igent. Jóval szorosabb volt a köztársasági elnök megválasztásáról szóló, itt még [...]

1989. november 26., vasárnap
Délelőtt elmentünk szavazni, amíg Katival leadtuk a négy igent – mert az csak természetes, hogy erre voksoltunk –, addig anyámék vigyáztak a kicsikre. Elég kaotikus volt a Zrínyiben, két szavazókör volt, sokan azt sem tudták, melyikbe tartoznak, így végigállták az egyik sort, majd jó néhány percig keresgették őket, mire kiderült, a másik [...]

1989. november 25., szombat
Reggel összecsomagoltam Sárit, s elmentünk virágért. Persze a Katalin-nap óriási bolt a virágosoknak, óriási volt a tömeg mindenütt, először a kispiacon próbálkoztam, de ott nagyon gyér volt a kínálat, így lementünk a sétálóutcára. Vettem hét szál vörös rózsát, valamint Sári, illetve Bence nevében egy-egy szál fehéret. A lányom csoda aranyosan nézett ki, [...]

1989. november 24., péntek
Na, jól ráfáztunk, addig-addig tologattuk az esetleges autó-behozatalt, hogy mostantól már nem nagyon fogja megérni. Az országgyűlés ugyanis hosszas vita után rábólintott a kormány ötletére, s huszonöt százalékos áfát tesz a behozott kocsikra. Ott szurkoltam a tévé előtt apámékkal, akik úgy hat óra felé állítottak be, ugyanis lejöttek hétvégére, hogy megünnepeljék Kati [...]

1989. november 23., csütörtök
Reggel kocsikiásással kezdtem a napot, ugyanis, mire felébredtünk, szépen havazott. Persze délutánra a nagyja már elolvadt, tehát az egész csak arra volt jó, hogy nagy latyak legyen a városban. És arra, hogy majdnem elkéssek, mire kiszabadítottam az autót. Amiről aztán kiderült, hogy feleslegesen fáradtam, mivel Kati felhívott, s lemondta a délutáni programot, [...]