1987. szeptember 22., kedd
 Reggel tanítás előtt berohantam Katihoz: sokkal jobban nézett ki. A suliban el akartam kéredzkedni a diritől az utolsó két óráról, szőrmentén elmeséltem neki, mi történt az éjjel, de csak ingatta a fejét. Kiderült, hogy beajánlott népi ülnöknek a bíróságra, s mivel ő ma ment, így be is kísérhetem. Szívtam a fogam, főként, [...]

1987. szeptember 21. hétfő
 Azt hittem, lesz egy laza, átlagos napon, erre kiderült, minisztériumi utasításra tematikus napot kell tartanunk a hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak a szexualitásról. Persze szakembert nem küldtek, így három rendkívüli osztályfőnöki óra keretében beszélgettünk a gyerekekről. Kissé elhűltem, ugyanis a mai tizenhárom-tizennégy évesek zöme olyan, mint az én időmben a tizenhatosok-tizenhetesek. Persze a [...]

1987. szeptember 20., vasárnap
 Délután kimentem röplabdameccsre. A K. Dózsa játszott az Újpesttel, s csúnyán kikaptak. Meg is bántam, hogy elcsesztem rájuk az időt. Pedig előtte azért szívtam a fogam, hogy nem tudok kimenni. Délelőtt ugyanis beállítottak Zsuzsiék Fehérvárról. Zsuzsi az unokatesóm, ügyvéd, a férje pedig fogorvos. Elég gáz volt, amikor betoppantak, ugyanis nagy vonalakban semmi [...]

1987. szeptember 19., szombat
 Reggelre esőt jósolt a meteorológia, de csak fátyolfelhős volt az ég, így rábeszéltem Katit, menjünk le Pécsre. Egy darabig mostantól úgysem tudunk együtt menni sehová, így tényleg egy utolsó lazább hétvégét akartam, meg a házasságinkat sem tartottuk meg normálisan. Szigetvár felé mentünk, nehogy a sásdi dombokon vagy a Mecseken rosszul legyen, megálltunk [...]

1987. szeptember 18., péntek
Délelőtt a hetedikesekkel lementünk a múzeumba megnézni a Vaszary-kiállítást. Nekem nagyon bejönnek a képei, de a gyerekek láthatóan unták, csak annak örültek, hogy elmaradt az utolsó három órájuk. No és annak, hogy nem mentünk el a Vaszary-házba, ugyanis még mindig nem készültek el a felújítással.
Délután nem tudtam egyből hazamenni, mert osztálymeccset játszottak [...]

1987. szeptember 17., csütörtök
Hálistennek, ma franciák jöttek a városba… Kati ezúttal őket kísérgette egész nap, így megint csak este találkoztunk. Szegénynek még a szentgáloskéri téeszbe is ki kellett mennie, mert a vendégek kíváncsiak voltak, hogyan működik a magyar mezőgazdaság. Dög fáradtan ért haza, mondtam neki, hogy holnapra jelentsen beteget, mindenki el fogja hinni, hiszen hét [...]

1987. szeptember 16., szerda
Zoli mesélte, hogy látta az állatkert helyének tanulmányait. Májusban volt a vetélkedő az állatkertért, amin lenyomtuk Szegedet, s négy hónap kellett, hogy kijelöljék a helyét. Jót röhögtem, de Zoli felvilágosított, szó sincs helykijelölésről, csak számba vették a szóba jöhető területeket. Deseda, Szarkavár, Gyertyános, Zaranyi-erdő, Tókaj vagy Töröcske. Erre kellett négy hónap… Ha [...]

1987. szeptember 15., kedd
Az olaszok még mindig itt vannak, így megint hajnalban indultunk és ismét az Omniában kezdtem a napot. Az írta a Népszabadság, hogy négy-öt napig is eltarthat az országgyűlés őszi ülésszaka, ami szerdán kezdődik. Ilyenre mostanában nem volt példa, mi a rossebet tudnak ennyit vitatkozni. Ja persze, biztosan az adóról. Az már biztos, [...]