1989. március 26., vasárnap
Reggel korán kellett kelni, tojáspucolás, sonka-, kenyér- és kalácsszelés várt rám, aztán teát főzni, tormát reszelni – kisírtam a szemeim –, végül teríteni. Utóbbiba már anyámék is besegítettek, akik szerintem nem sokkal hat után indulhattak Pestről, ugyanis negyed kilenckor már csengettek nálunk. Ami igazából tegnap még negyed nyolc lett volna, ugyanis az [...]

1989. március 25., szombat
Sári időnként megőrjít. A jugó kirándulás miatt korán kellett kelni, erre bezzeg a kisasszony – nem is tudom hány hétvége után először – szépen elaludt. Volna. Miután Kati finoman felkeltette, üvöltött, mint a sakál, még a kocsiban is. Pedig az anyja ölében utazott, s Ancsa ült még hátul velük, aki végig simogatta, [...]

1989. március 24., péntek
Vége a megaláztatásnak: a diri bejelentette a nagyszünetben, hogy eltörölték az eddigi, központilag meghatározott napidíjat. Ami akkor járt, ha az ember nem az iskolában tanított, hanem részt vett valamilyen értekezleten, továbbképzésen, esetleg osztálykirándulásra ment. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez azt jelentette, megint jól kiszúrtak velünk, hozzá kell tenni, hogy napi 31 [...]

1989. március 23., csütörtök
Ma a Bécs-Budapest világkiállítás adott témát az országgyűlésnek. Néztem a vitát, s csak fogtam a fejem, miket nem képzelnek egyesek, micsoda Kánaán lesz, ha megvalósul. A kormány részéről természetesen próbálták rózsaszínre festeni a világot, sztrádákat, egymillió telefonvonalat, ötvenezer munkahelyet ígértek, és konvertibilis forintot 1995-re. És persze teljes egyenlőséget Béccsel, azaz, hogy Pestre [...]

1989. március 22., szerda
Megint végigbosszankodtam a délutánt. Mivel itt a húsvét, Kati elküldött sonkáért, s persze néhány csokinyulat, -bárányt, -tojást is remélt. Csak éppen nincs! Néhány hervatag, töredezett nyúlét láttam ugyan a boltok polcain, de ezekkel csak égetnénk magunkat, így hát nem vettem meg őket. Sonkából viszont semmilyen nincs, szólnom kell Zolinak, mozgósítsa a kapcsolatait, [...]

1989. március 21., kedd
Naná, hogy Sári már háromnegyed hétkor fenn volt és reggelit, valamint vele való foglalkozást követelt. Ma, amikor végre alhattam volna… Így viszont elég korán elmentem boltba, s mivel nem akadt komolyabb dolgom, engedtem Gyuri könyörgésének, s elmentem vele a Forradalmárok terére, a hivatalos kaposvári Tanácsköztársaság-ünnepre. Meglepően kevesen voltak, de az idők változása [...]

1989. március 20., hétfő
Semmi értelme nem volt a mai tanításnak, hiszen holnap megint szünet lesz. Csak az első négy óra lett megtartva, utána jött az iskolai ünnepség: hetven éves a Tanácsköztársaság. Kicsit olyan ímmel-ámmalinak tűnt a műsor, korábban nagyobb lelkesedét véltem felfedezni, pedig ez most igazán kerek jubileum volt. Viszont a rövidebb tanítás arra jó [...]

1989. március 20., vasárnap
Megint kint voltunk a Balcsin, s a szomszédtól hallottuk, hogy tegnap Szemesen népszavazást tartottak, amin a helyiek úgy döntöttek, elszakadnak Szárszótól. Már csak az Elnöki Tanács engedélye kell hozzá, s valamikor az év második felében önállóak lesznek. Fenyves pedig még sehol sem tart, pedig innen indult az egész önállósodási hullám. Csak hát [...]