1989. szeptember 7. csütörtök
Bár nagy kedvem nem volt, a délután egy részét Gyuriéknál töltöttem, ugyani ma volt Iván első szülinapja. megadták a módját, volt torta, lampion, a nagyszülők, és persze Zoli és én. Ancsa nem érezte túl jól magát – több mint hét és fél hónapos terhességgel ez érthető olykor –, Kati pedig Bence miatt nem tudott jönni. Sárit viszont elvittem, össze is kente magát a tortával, hiába próbáltam a friss foltokat kiszedni a ruhájából, nem sikerült, Kati persze húzogatta a száját otthon, miért nem vigyáztam. Mintha lehetne vigyázni egy egy és háromnegyed éves gyerekre, amikor tortát eszik… Sári amúgy alibinek is jó volt, mert így azért emberi időben haza tudtam menni, Zoli még maradt, nem akarta megbántani Gyuriékat. Akik ma közölték, hogy záros határidőn belül testvért akarnak Ivánnak. Játszótárs hiánya nem lesz a gyerekeimnek, annyi szent…

Olvasson még

1989. szeptember 6. szerda
Délelőtt a nagyszünetben felhívott Gyuri, hogy hallottam-e a balhéról, ami a Vöröshadsereg úti suliban robbant ki. Állítólag a gazdasági igazgató sikkasztott, az igazgatónő pedig hamis nyolcadik osztályos bizonyítványokat állított ki kaposvári környéki cigányoknak, méghozzá pénzért. Náluk is voltak rendőrök, tudnak-e valamiről, meg aztán szúrópróbaszerűen néhány sulinak ellenőrizték a bizonyítvány-kiadásait. Persze ott nem találtak semmit: nem mondom, hogy a diri tökéletes volt, de ennyi esze azért mindig volt…

Olvasson még

1989. szeptember 5., kedd
Fél négyig a suliban voltam, az adminisztrációval szarakodtam, viszont azért – sok egyéb mellett – az is az előnye, hogy már itt dolgozom, hogy közel a sétálóutca, le tudok ugrani két óra között, akár ügyeket is intézni. Vagy, mint ma is tettem, bevásárolni suli után a legjobb kaposvári boltban, a pesti csemegében. Ahol azért ma sikerült meglepniük, kétszer is. Először, amikor libamáj pástétomot láttam a polcon, méghozzá negyvennégy forintért, ami jócskán ár alatti. Aztán pedig, amikor – csak úgy, rutinból – megnéztem a lejáratát. Merthogy a szavatossági idő két héttel ezelőtt lejárt. Szóvá tettem az eladónak, aki a vállát vonogatta, mit képzelek, majd teljesen jó libamájat kapok fél áron? Az is kiderült, hogy ehhez jogul van, ugyanis a szavatosság lejárta nem jelenti, hogy megromlott. Csak azt, hogy a gyártó addig vállalja a felelősséget. A fél árral a rizikót kell megfizetni. Nem fizettem meg…

Olvasson még

1989. szeptember 4., hétfő
Zabszemmel a seggemben mentem reggel dolgozni, nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet izgulni. Aztán a második megtartott óra után elmúlt minden, a gyerekek ugyanis nem éreztették, hogy új vagyok - az elsősöknek, persze, mindenki az volt -, megbeszéltük, milyen forrásokat kell elolvasniuk, s hogy a jövő hét elején minden osztályban íratok egy szintfelmérőt. Nekik ugyan nem mondtam, de nem elsősorban miattuk, inkább nekem ad majd szamárvezetőt, honnan is indulunk. A szintfelmérőkkel amúgy elég nagy követ akasztottam a nyakamba, hiszen hét osztályban tanítok, s mindegyikben 37-41 gyerek van, azaz közel 280 dolgozatot kell majd kijavítanom.
Olvasson még

1989. szeptember 5., vasárnap
A tegnapi hazajövetelnek egyetlen haszna volt, hogy ma nem kellett délelőtt kapkodni, hogy odaérjek időben az évnyitóra. Mintha az időjárás is a diákokat siratta volna, szakadt az eső, az első hivatalos napon tehát elég borúsra sikeredett. este aztán azt vettem észre, kissé liftezik a gyomrom: rájöttem, van bennem egy kis drukk a holnapi nap miatt. Mégiscsak most fogok debütálni egy gimnáziumban. S nem is akármilyenben. ja, az évnyitón amúgy Mihályfalvi Laci, az igazgató-helyettes egész pozitív képet festett a tanévről, többek között készpénznek vette Glatz miniszter tegnapi, az országos évnyitón tett kijelentését, ami szerint januárban hatvan százalékos béremelés lesz a szférában. Ami, a fizetésemet nézve, éppen jókor jön majd: itt ugye, egyelőre nem lettem osztályfőnök, sem helyettes, s még szakköröm sincs, így az összbérem kevesebb, mint az előző helyen. Jövőre remélhetőleg már kapok osztályt, s akkor sikerül felülmúlni az általános iskolai keresetet.

Olvasson még

1989. szeptember 2., szombat
Délután szakadni kezdett az eső, így hát megint csomagolhattunk, s jöhettünk haza. Most már, azt hiszem, véglegesen, hiszen kizárt, hogy két gyerekkel ősszel kint aludjunk. Kicsit bosszús voltam, mert így elég feleslegesen mentünk ki, csak az vigasztalt, hogy a fonyódligeti politikai szeánsz résztvevői is jól eláztak…

Viszont így legalább meg tudtam nézni normálisan az öttusa vébé zárószámát, a lovaglást. Tegnap csak a Híradó utáni sporthírekben láttam az összefoglalót, óriási volt, ahogyan százak futottak a Hármashatár-hegyen az összetettben vezető, s ezért utolsóként induló Fábián Joellal. Most pedig ezrek szorongtak a lelátón, s nem is hiába, ugyanis Fábián nyert, Mizsér a második lett, s természetesen a csapat is világbajnokként végzett.

Olvasson még

1989. szeptember 1., péntek
Mivel megint szép idő lett kimentünk Fenyvesre. Gyuriék is jöttek, őt kitettük egy kis kanyarral a fonyódligeti tábornál, ugyanis ma kezdődött a három napos politikai hétvége, Piri és Iván pedig jöttek velünk a nyaralóba. Illetve Zoliékkal. Este felhívtuk Gyurit, mert úgy beszéltük meg, ha semmitmondó a tábor, átugrunk érte, nem cseszi el az egész hétvégéjét fölöslegesen. Persze maradni akart, mert szerinte elképesztően hasznos az egész és a hangulat is kiváló. El tudtuk képzelni… Mesélte, hogy Horn tartotta az első előadást, s bizony igencsak őszinte volt. Kijelentette, hogy a párt tovább már nem hátrálhat, ugyanis az már nagy tekintélyvesztéssel jár, de fel kell vállalni az elmúlt negyven év problémáit. És meg kell értetni a tagsággal, hogy a reformok jelentik az egyedüli utat, viszont arra is rá kell döbbenteni az embereket, hogy az ellenzéknek sincs más programja, nem tud többet-jobbat mondani a jövőről, mint az MSZMP.
Olvasson még

1989. augusztus 31., csütörtök
Legalizálták a feketén vett márkánkat! Az új devizatörvény szerint ugyanis összevonják az utazási és devizaszámlákat, s nem vizsgálják, honnan van az embernek valutája. Valamikor szeptember közepén lép életbe az új jogszabály, de legalább mostantól nem kell izgulni, hogy a határon a vámos megkérdezi, honnan van több pénz nálunk, mint a családi valutakeret. Pedig feketén a jövőben sem lehet devizát venni, mondjuk, azt nem tudom, így honnan fogják tudni, hogyan szereztem. S a jövőben a külföldi keresetet is valutában számolják el - bár ez engem nem hiszem, hogy valaha is érinteni fog. Olvasson még