Kaposvár s(z)aga 946.

1990. április 7., szombat
Jó dolog ez a választás, de hogy emiatt semmi sincs, de tényleg szó szerint, valahol nevetséges. Mármint a kampánycsend idején, de tényleg, még egy foci vagy kosármeccs sem volt ma. Mármint nálunk. Így hát könnyű szívvel bólintottam rá apósom invitálására, s kimentünk fenyvesre, ha már közeleg a lomtalanítás. Zolit és Póznát sikerült rábeszélnem, így végül is négy markos férfikéz, plusz anyósom kezdtük el szétszedni a nyaralót. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 536.

1989. február 19., vasárnap
Kiesett a Bázis! Kikapott kilenc ponttal Hódmezővásárhelyen, s kiesett az NB II-be. Pedig az év elején az A-csoport volt a cél, aztán sikerült annyira szétzülleszteni a csapatot, hogy hiába jött új edző, csak lassítani tudta a hanyatlást, a bukás elkerülhetetlenné vált. Én persze nem voltam ott a meccsen, mi ugyanis Fehérvárra mentünk, Zsuzsi névnapját megünnepelni. Anyámék is jöttek Pestről, ott találkoztunk. Zsuzsiék, mint mindig, ezúttal is marha jó fejek voltak, ebéddel vártak, a két kiskölyök is aranyos volt, s Sári is egészen jól bírta az utat.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 410.

1988. október 16., vasárnap
Zoliék miatt nem tudtunk sokáig aludni, illetve aludni Sári miatt nem, de azért tudtunk volna még lustálkodni, ha nem ígérjük meg Zoliéknak, hogy elmegyünk háznézőbe. A Jutai út és a Badacsony utca között ugyanis parcelláznak, s sorházakat fognak építeni, méghozzá Zoli szerint elég jó paraméterekkel és áron.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 294.

1988. június 20., hétfő
Reggel kicsit nehezebb volt a srácokkal a táborban, a tegnapi szünnap kizökkentette őket, meg aztán egyre inkább a táborozós hangulat lesz úrrá rajtuk, alakulnak a párok is az esti bulikon – kezdek megőrülni a lassúszámoktól, az utolsó fél órában már csak ilyenek szólnak, megy az összekapaszkodás, láthatóan egyesek némi smárolásig is eljutnak, szóval a szakmai jelleg kezd háttérbe szorulni. Ez például a tábori őrség elosztásán látszik, a legvagányabbak a második hétre mindig délelőttre osztották be magukat, s amíg bent megy az okítás, kint pingpongoznak a kapu melletti asztalon…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 293.

1988. június 19., vasárnap
Végre egy kis nyugalom! Reggel tízig megérkeztek a látogatók, s mivel este hatig kimenő volt a táborból, a többség el is vitte a kölkét. Akik maradtak, azokhoz elég volt a tanárok kisebb része, így végre el tudtam menni a nyaralóba. Meglepetésre nem csak apósomék, de Zoliék is ott voltak, meg Niki is, aki ezúttal elég szerényen viselkedett, semmi monokini, azt hiszem, Kati beszélhetett vele. Délután átjöttek Ancsáék is, nekem tízre kellett visszamennem, addig dumáltunk, illetve apósomék Nikivel hét óra körül visszamentek Kaposvárra.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 237.

1988. április 24., vasárnap
Elég későn feküdtünk le este, de reggel kelni kellett, egyrészt Sári miatt, másfelől, mert megígértük apósoméknak, hogy legalább ma kimegyünk Fenyvesre segíteni. Nem dobott a hangulatomon, hogy szemerkélt az eső, s szerintem, amikor elindultunk, nem volt több öt foknál. Mondtam is Katinak, maradjanak otthon, de jönni akart, ugyanis mára tartogatta a nagy beszélgetést Nikivel.

Tíz órára már kint is voltunk, szokás szerint beálltam segédmunkásnak, de valahogy most nem viselt meg annyira, mint a múltkor. Talán azért is, mert mintha kezdtek volna körvonalazódni a végleges formák, azaz már látszott a meló vége. Tényleg szép lesz, s ami a legfontosabb, sokkal jobban el fogunk férni, nem beszélve a komfortnövekedésről. Persze volt egy kis gikszer, remélem, nem lesz komolyabb következménye: átjött ugyanis a harmadik szomszéd, s ott irigykedett, milyen szerencsénk van, hogy tudtunk építési engedélyt szerezni. Mondta, hogy ő is valami hasonlót akart, mint mi, de nem kapott engedélyt. Bízom benne, nem lesz olyan hülye, hogy elmegy a tanácshoz reklamálni, s közben ránk hivatkozik!

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 201.

1988. március 19., szombat
Sári éjszaka rosszul aludt, így később kelt a megszokottnál. Nagyon nem bántam, igazából nem volt semmi kedvem kimenni Fenyvesre. Kicsit még reménykedtem is, hogy esni fog, de persze ilyenkor ez nem jön be. Így hát szépen összekészülődtünk, telefonáltunk anyósoméknak, hogy indulhatnak, s irány a Balcsi. Némi meglepetésemre nem voltunk egyedül, a relatíve normális időjárás sokakat kicsalt pakolgatni. Olyannyira, hogy nem sokkal dél előtt anyámék is megérkeztek Pestről. Még csütörtökön mondtam nekik, ha nem esik, jövünk ki, s akkor felvetette, hogy ők is lejönnének. Mondtam, hogy oké, de nem vettem komolyan, ilyenkor nem lehet semmit csinálni, minek is jönnének.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 200.

1988. március 18., péntek
A reggeli hírekben hallottam, hogy máris véget ért az országgyűlés tavaszi időszaka: így kell ezt, két nap alatt lezavarták az egészet. Az utak mellett a téeszek voltak napirenden, el is fogadtak valami módosítást, hogy a jelenleginél több háztáji földet lehet mostantól igényelni. Mivel nem érint, arra nem figyeltem, kiknek, de a suliban azért kicsit húztam Gyurit, hogy közeledik az új földosztás, lassan befellegzett a téeszeknek és állami gazdaságoknak.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 44.

1987. október 14., szerda
A diri ma megint jófejkedni próbált, az első szünetben odajött és megkérdezte, mit szólok, hogy Bálint László lett a futballszövetség technikai igazgatója. Tudja, hogy nagyon otthon vagyok foci ügyben, így még kínosabb volt, hogy azt sem tudtam, miről beszél, ugyanis kedden nincs sport, a Híradó sporthíreit pedig nem láttam, hiszen Zoliéknál voltunk. Na, erre elkezdett okoskodni, hogy végre a fociban is előtérbe kerül egy Nyugatot megjárt ember. Merthogy Bálint játszott Belgiumban. Utóbbit természetesen tudtam, s összességében örültem a hírnek, ugyanis nem volt rossz focista. Ráadásul fradista is egyben, tehát csak jó szakember lehet…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 38.

1987. október 8., csütörtök
Megint bolondokháza volt a belvárosban. A megyei könyvtár környéket lezárták, el nem tudtam képzelni, mi lehet ilyen fontos, azt hittem, a bolgárok miatt lesz valami nagy ünnepség. Aztán kiderült, a Ki nyer ma? Napi adását innen közvetítette a rádió.

A Petőfi téren is állt a forgalom, alig lehetett felkanyarodni a felüljáróra, pedig el kellett mennem az uszodába, ugyanis oda tett le Kati egyik ismerőse valami indiai tisztítóteát. Hazafelé már jobb volt, mert jobbra, kis ívben le tudtam jönni a felüljáróról, de ez egyre kilátástalanabb. A Berzsenyi utca, pontosabban a Széchenyi tér végén az új hídnak viszont csak a pillérei állnak, szerintem nem mostanában készül el.
Mondjuk ez sem tudta elrontani a kedvemet, ugyanis Katira hivatkozva – mégiscsak nyolc hónapos terhes – le tudtam mondani a jövő hét végén esedékes három napos fenyvesi gyerekkonferenciát. A diri jutalomnak, pontosabban kitüntetésnek szánta, hogy én menjek az iskolából, de nem sok kedvem volt. Októberben Fenyves nem túl szívderítő, ráadásul tényleg nem akartam Katit itthon hagyni három napra. Helyettem Pócza, az igazgatóhelyettes mehet, aki nagyon fújt rám, amikor a diri engem választott. Most viszont megint szent a béke: nem baj, nem árt vigyázni vele, a nagybátyja valami fejes a minisztériumban. Legalábbis beszélik.
Este csak tévézgettünk, Kati kedvéért megnéztem a Szomszédokat. Érdekes kísérlet, családok életét mutatják be, persze nem átlagemberek, hiszen Budán laknak egy új lakótelepen – azért nem mindenki él ilyen körülmények között.

Esküszöm, a lottó viszont jobban izgatott: egész nap volt egy olyan érzésem, hogy ma nyerünk valamit. Nem jött be.