1989. február 26., vasárnap
Reggel tudtam volna még aludni, de Sári a szokott időben – bezzeg tegnap nem kukorékolt olyan korán – jelezte, hogy éhes; ugye, ő nem mulatott kettőig. Ha már ilyen korán keltünk, legalább együnk frisset, elvillamosoztam apámmal a Blahára az éjjel-nappaliba. Furcsa volt, hogy vasárnap is mindenből van friss…