1989. április 11., kedd
Kálmán, a technika tanár ma teljesen feldúlva jött dolgozni, reggel ugyanis nem tudott bevásárolni. A Donnerben lakik, ahol egy ábécé van, illetve most már csak volt. Olyan rettenetes állapotok uralkodtak ugyanis, hogy az IKV bezáratta. Néhány hónapja feldúcolták ugyan, de aztán rájöttek, életveszélyes, s inkább lelakatolták. A környéken viszont nincs más [...]

1988. augusztus 23., kedd
Reggel megint az iskolában kezdtem, elintéztem néhány formaságot, aztán felhívtam Katit, kell-e valami a városból? Babafürdetőt és hintőport kért, valamint a szokásos popsikrémet a patikából. Utóbbi kettőt könnyedén beszereztem, viszont hintőport sehol sem kaptam. Se gyógyszertárban, se a háztartási boltban. Megnéztem az ábécében és a Somogyban, valamint a Zselicben is, de sehol [...]

1987. november 25., szerda
Kicsivel a tyúkok előtt, Sárival keltem, aki háromnegyed ötkor erőteljesen jelezte, hogy éhes. Persze elsősorban Katinak, de fő a szolidaritás, ráadásul a lányomnak köszönhetően volt időm elmenni fodrászhoz. Évek óta a Donnerba járok, a fodrász Laci nagy haverom, egy-egy nyírás közben kivesézzük a Rákóczit és a kosarasokat, sőt a női röplabdára is [...]

1987. november 16., hétfő
Reggel leautóztam a Pesti csemegébe, hogy televásároljam a hűtőt. Akkor ugyanis még úgy tudtam, hogy hazajöhetnek Katiék. Elköltöttem háromszázhúsz forintot, alig bírtam becipelni a kocsitól a sok cuccot. Láttam egy óriási csoport bámészkodó idegent - az biztos, hogy távol-keletiek, de meg nem mondom, honnan és főként miért jöttek. Aztán irány a kórház, [...]

1987. október 20., kedd
A suliban összevesztem a dirivel. Nem akarta megengedni, hogy az iskolai videót bevigyem pénteken a nyolcadikosokhoz. Le akarok vetíteni nekik egy-két ötvenhatos híradófelvételt és meghallgatjuk Mező Imre telefonbeszélgetését a pártház ostroma alatt.
- Miért akarod összezavarni a gyerekeket? – kérdezte, majd amikor kötöttem az ebet a karóhoz, kezdett bedühödni és a valós szándékaim [...]

1987. szeptember 13., vasárnap
Reggel elsétáltunk a kispiacra az Arany térre. Hát, ez sem olcsóbb, mint a normál. Vettünk két csokor őszi valamit, és kisétáltunk a temetőbe. Katinak persze hosszú volt, nem akartam, hogy megerőltesse magát, így taxival jöttünk haza. A Dorottyát hívtam, s meglepetésre az út végén kaptunk egy sorsjegyet. Autó-nyereménybetétkönyvet sorsolnak majd ki valamikor [...]