1988. március 10., csütörtök
Morózus hangulatban ébredtünk: egy barom nekiállt dudálni a házunk előtt hajnali négykor. Gondolom, jött valakiért, csak büdös volt neki felmenni hozzá, egyszerűbb volt az egész utcát felébreszteni. Sári persze nem tudott visszaaludni, sírt a lelkem, annyira álmos volt. Szóval ez a kezdés megadta az egész nap alaphangulatát: nagyjából bárkibe bele tudtam volna [...]