1989. november 7., kedd
Gyuri hatszor hívott föl délelőtt, mire igent mondtam, mármint, hogy kimegyek vele a Forradalmárok terére a November hetedikei ünnepségre. Úgy kétszázan gyűltünk össze, rajtam kívül mindenkit a beállítottsága hozott ki, jórészt idősebbek gyűltek össze, és néhány korunkbeli, akik oda-odabólintottak felénk, bár láthatóan nem értették, mi a francot keresek ott. Tulajdonképpen én sem. [...]

1988. november 13., vasárnap
Reggel korán kellett kelni, mert lementünk a Kiliánba a virág- és növényvásárba. Apósom ugyanis kitalálta, hogy kellene még két nyírfa Fenyvesre. Nem nagyon értettem, hová akarja ültetni őket, de hát övék a nyaraló, így azt ültetnek a kertbe, amit akarnak. Pontosabban azt ültetnek velünk… Ugyanis természetesen Zolival mi mentünk ki elültetni. Az [...]

1988. szeptember 7., szerda
Starpás éjszakánk volt, most kivételesen nem Sári, hanem Gyuriék miatt. Hazaértünk, átvettük a lányunkat anyósoméktól, megfürödtünk, lefeküdtünk, csörgött a telefon. Nekem legalábbis így összefolytak a dolgok, de az óra fél négyet mutatott. Gyuri hívott a kórházból, hogy Pirit bevitték a szülőszobába! Félálomban kocsiba ültem, s bementem, utánam tíz perccel Zoli is megérkezett. [...]

1987. december 17., csütörtök
Jól kezdődött a napom, az északnyugati ábécé mellett ugyanis egy frankó új újságosbódét állítottak fel, esküszöm, tisztára, mintha Bécsben lennénk. Az utak viszont magyarosak maradtak: életveszély autóba ülni a városban, annyira csúszik minden. Mint később kiderült, nemcsak Kaposváron: Zolinak el kellett mennie egy tárgyalásra Balatonboglárra, illetve csak kellett volna, ugyanis Várdánál vissza [...]

1987. december 5. szombat
Délelőtt feljöttek anyósomék felköszönteni, ugyanis holnap anyámék jönnek Pestről, s lehet, hogy Nikiék is felugranak. Kaptam tőlük öt üres videókazettát: marha jó ajándék, ennek tényleg hasznát vesszük, ráadásul kétszáznegyven percesek, tehát kényelmesen rájuk fér két film - vagy két focimeccs…

1987. december 3., csütörtök
Tegnap este annyira szar volt a magyar-ciprusi Eb-selejtező, hogy nem volt kedvem írni, így mára maradt tények rögzítése: harmatgyenge, gyalázatos, kiábrándító, arcpirító, szánalmas játékkal egy-nullra nyertünk…Annyira rossz volt a meccs, hogy még a mindig elfogult Gyuri sem dicsérte ezeket a falábúakat. Ha belegondolok, hogy másfél éve még simán vertük a brazilokat…
Januártól új, [...]

1987. november 30., hétfő
Az esti Sári-nagyária hajnali háromig tartott, így megint felmosórongy állapotban mentem dolgozni. Ráadásul valami front lehetett, mert a srácok is teljesen megvadultak, nem lehetett bírni velük. Ettek, dumáltak, olvastak, sőt az egyik kvarcjátékozott a pad alatt. El is vettem tőle, s bár tudom, gyereke dolog, a szünetben ki is próbáltam. Focis játék, [...]

1987. november 18., szerda
Talán ha másfél órát tudtunk aludni az éjjel, ezt is körülbelül négy-öt részletben. Sári édesen alszik, ám ha felébred… Éhes, szomjas – ez ugye, jelenleg még ugyanaz –, fáj a hasa, vagy csak úgy, de üvölt. Elképesztő, mekkora, s milyen éles hangja van egy ilyen csöppségnek. A szomszédok szerint is. Legalábbis Laci [...]