1987. november 4., szerda
Naná, hogy a diri megkérdezte, miért nem vállaltam előadásokat a honismereti körben. Még mielőtt belelendült volna, s az iskola hírnevét kezdte volna citálni, emlékeztettem, hogy éppen ő mondta tegnap: ha meg lesz a baba, nem kell ilyen pluszdolgokkal foglalkoznom. Hümmögött, majd kérte, készítsek a kollégáknak egy beszámolót az elhangzottakról a következő értekezletre. [...]

1987. október 31., szombat
Reggel a bolt után összedobtam a halászlét. Azt hittem, annyi lesz, hogy nem bírjuk majd megenni, de hiába volt benne tizenegy szelet hal, majdnem kevés lett. Pedig ettünk hozzá jó sok kenyeret is, ugyanis kissé elmértem az erős paprikát. A gyerek ficánkolt is rendesen, bár nem tudom, volt-e köze az ebédhez.
Négy óra [...]

1987. október 19., hétfő
Hogy lehet egyik pillanatról a másikra ilyen gusztustalan idő?
Reggel óriási ködre ébredtünk, ha nem kell levinnem Katit a tanácshoz, nem is mertem volna kocsiba ülni. Délelőtt aztán eleredt az eső is – megjött az ősz. Ilyen időben semmi kedvem nem volt sétálgatni délután, ráadásul Kati is nyűgösebb volt, de kellett a levegőzés, [...]

1987. október 9., péntek
Ágyba vittem Katinak a reggelit. Korán lementem a piacra, hazafelé beugrottam a Nógrádihoz, s vettem nagykiflit és egy óriásperecet. Utóbbit kenyér helyett. Főztem neki egy teát, lekvár, vaj, kifli egy tálcára, és persze a Magyar Nemzet. Nagyon élvezte, hogy nem kellett bemennie dolgozni, a bolgárok ugyanis egész nap a Balatonon voltak, ő [...]

1987. október 3. szombat
Délelőtt elmentem bevásárolni, hiába tíz perc séta csak az ábécé, három és fél óra alatt végeztem, annyit kellett sorba állni. A Nógrádinál két kemencényit kellett várnom, mire sorra kerültem, igaz, olyan friss-forró kenyeret kaptam, hogy szinte ráolvadt a műanyag szatyor. A boltban a pénztárakhoz a sor a polcok között kígyózott, így miután [...]

1987. szeptember 30., szerda
Nagyon nagy embernek éreztem magam, bejött ugyanis a suliba Jordán Tamás és Lázár Kati a színházból. Indítanak egy versmondó-klubot hétvégenként és előtte minden iskolában felmérik, lenne-e rá igény. Nálunk én kaptam a szervezési feladatot, s úgy tűnik, lesz pár gyerek, akiket érdekel. Marhára örültem, fél órát beszélgettünk, tök normálisak, főleg a Jordán, [...]

1987. szeptember 27., vasárnap
Reggel kelhettem korán, mert neki kellett állnom a csirkének. Csak az a baj, hogy elfelejtettem visszaállítani az órákat, így hajnalok hajnalán felkeltem. Utóbb kiderült, nem akkora a baj – bár tök álmos voltam –, de anyósomék mindig délben esznek, tőlünk is elvárják, ha meghívjuk őket, legyünk pontosak, és bizony megcsúsztam volna a [...]

1987. szeptember 16., szerda
Zoli mesélte, hogy látta az állatkert helyének tanulmányait. Májusban volt a vetélkedő az állatkertért, amin lenyomtuk Szegedet, s négy hónap kellett, hogy kijelöljék a helyét. Jót röhögtem, de Zoli felvilágosított, szó sincs helykijelölésről, csak számba vették a szóba jöhető területeket. Deseda, Szarkavár, Gyertyános, Zaranyi-erdő, Tókaj vagy Töröcske. Erre kellett négy hónap… Ha [...]