Kaposvár s(z)aga 939.

1990. március 31., szombat
Mivel gyönyörű időre ébredtünk, elhatároztuk, kimegyünk a Balcsira. Míg én elrohantam boltba, Kati összepakolta a gyerekeket, szóltunk anyósoméknak is, s fél tizenegykor már úton is voltunk. Kissé meglepődtem, amikor kiértünk, ugyanis nem hittem volna, hogy március végén ekkora a fű, bár igaz, mostanában néha esett, de amúgy szép idő volt, azaz nőhetett minden kedvére. Szinte természetes, hogy nekem kellett lenyírnom, ami elsősorban Sári miatt volt veszélyes, ugyanis nagyon érdeklődött a fűnyíró iránt, valamint a hosszabbító is tetszett neki. Féltem, hogy baja lesz, így anyósom feláldozta magát, s lement velük a partra. Utóbb kiderült, ez is nagy hiba volt, ugyanis a lányom mindenképpen meg akart fürdeni. Csak azzal lehetett lebeszélni, hogy nem hoztunk neki fürdőruhát.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 935.

1990. március 27., kedd
Na, alig két nap után sikerült hivatalosan is megállapítani, hogy a Magyar Demokrata Fórum nyerte a választások első fordulóját. Az MDF 24,7, az SZDSZ 21,4, a Független Kisgazdapárt 11,7, az MSZP 10,9, a Fidesz 8,9, a kereszténydemokraták 6,4 százalékot értek el, tehát ők jutottak a parlamentbe. Az MSZMP-nek 0,3 százalék hiányzott, azaz körülbelül 13-14 ezer szavazat. Utóbbiak természetesen elégedetlenek, csakúgy, mint a szociáldemokraták, akiknek az elnöke, a szerintem nem teljesen százas Petrasovits Anna azt mondta, hogy a szavazók ugyanúgy a baloldali pártokat büntették a negyven év kommunizmus után, mint egy hete az NDK-ban is.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 934.

1990. március 26., hétfő
Nem Magyarországon lennénk, ha sikerült volna összeszámolni a szavazatokat. A számítógépes rendszer összeomlott, persze nem vallotta be senki, de hiába ment egész nap választási műsor a tévében, óránként csak néhány százalékkal emelkedett a feldolgozottság. Teljes volt a káosz, este tizenegykor ért véget a műsor, de még mindig csak nyolcvan százalékos feldolgozottságnál tartottak. Ez alapján kérdezgették a pártok vezetőit, úgy délután négyig mindenki csak hümmögött, s utána mertek csak némi érdemlegeset mondani.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 905.

1990. február 25., vasárnap
Továbbra is tiszta tavasz volt, így kimentünk Töröcskére. Utoljára még az előző sulimmal jártam itt akadályversenyen, valahogy másra emlékeztem, talán mert akkor sokan voltunk, most viszont nagyon lehangolónak tűnt. Sári kicsit kavicsot dobált a tóba, aztán inkább visszaültünk a kocsiba, s átmentünk a Gyertyánosba. Úgy három perc után tudtam, hibáztam, hiszen kézben, kosárban kellett Bencét cipelnem, de ha már egyszer nekiindultunk, elmentünk a forrásokig. Itt jött a következő felismerés, hozhattunk volna valami kannát, hogy vigyünk haza forrásvizet, de így csak a markunkból ittunk Katival, aztán irány vissza a kocsihoz. Bence persze felébredt a rázkódástól, így visszhangzott az erdő, majd Sári is elunta a csámborgást, s mindenáron a nyakamba akart ülni. Kati felvette volna, de a lányom hozzám ragaszkodott, s nekem, ugye, ott volt Bence, így hát két bőgő gyerekkel értünk a kocsihoz. A magántanítványos pénzemből meghívtam Katit ebédelni a Parkba, ettünk egy-egy menüt, Sári egy gyerekmenüt, Bencét pedig a vécében tisztába rakta az anyja. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 895.

1990. február 17., csütörtök
Óriási viharra ébredtünk, pontosabban Sári ébredt, nagyon megijedt, ami azt jelentette, hogy
fél ötkor kelt az egész család. Persze megértettem, a pécsi rádióban azt mondták, volt, ahol
százötven kilométeres szél fújt, nálunk szerintem még száz sem, de szakadt az eső, amit
viszont vitt mindenfelé. Suliba menet négyszer fordult ki az ernyőm, azaz ronggyá áztam,
mire beértem, csak az vigasztalt, hogy más sem nézett ki jobban. Pechemre, éppen mára
időzítettem a kopogtatócédula leadását, elvittem Katiét is, mindketten Király Bélának adtuk,
de nem hiszem, hogy csak a mienk hiányzott neki, hogy indulhasson a választáson. Viszont ez
volt az első ilyen lehetőség az életemben, nem akartam kihasználatlanul hagyni. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 890.

1990. február 10., szombat
Gyönyörű időre ébredtünk, így gyorsan összepakoltuk a gyerekeket, s lementünk Pécsre. A nagy kirándulás-nekibuzdulásban persze az is közrejátszott, hogy holnap lesz anyósom születésnapja, s addig halasztgattuk neki a az ajándékvásárlást, míg elértünk a most vagy soha állapothoz. Szerencsére Pécs más színvonalat képvisel boltokban, mint Kaposvár, a sétálóutcában vettünk egy nagyon jópofa fazekat, nem tud benne odaégni az étel. Miután a kötelezőt letudtuk, megkajáltunk a Tejbisztróban, de megint rá kellett jönnünk, Sárival nem lehet emberek közé menni, ha eszik: Mazsola akkor nem csapott ilyen zajt, amikor félig felzabálta Manócska tökkunyhóját… Viszont Bence gyönyörűen átaludta az ebédet, bár lehet, jobb lett volna, ha ébren üvölt, talán el tudta volna nyomni nővére csámcsogását… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 886.

1990. február 6., kedd
Először azt hittem, a legszemérmetlenebb hazugsággal akar átvágni az egyik diákom, amikor az első órára úgy fél óra késéssel állított be, aztán viszont elhűltem, hogy ilyen lehetséges. A srác ugyanis azt állította, hogy azért nem ért be időre, mert leszakadt vele a lift a sávházban. Kizavartam az óráról, de a szünetben odajött és esküdözött, hogy tényleg ez történt, hívjak fel bárkit a házban. Nem akartam ennyire belemenni, de az igazgató titkárnője megtette, s kiderült, nem hazudott a gyerek. Akivel a másodiktól zuhant a lift, s óriási szerencséje volt, hogy nem lett semmi baja. Az is kiderült, hogy nem ez volt az első ilyen eset, bő két hete a hetedikről esett le a szerkezet, csak szerencsére nem volt benne senki, mert éppen üresen hívták lefelé… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 885.

1990. február 5., hétfő
Ez már arcátlanság! Mától, azt hiszem, csak az ökörlánc ára nem drágult: szinte minden élelmiszer ára felment megint, amit ugyan jeleztek, de a mértékével csak ma szembesült az ember. És persze egy csomó más is drágább lett, amiről eddig elfelejtettek beszélni az illetékesek. Például a kozmetikai cikkek, melyek ára átlagosan 10-15 százalékkal nőtt. De ez izgat kevésbé, a kaja drágulását ugyanis mindennap megérzi az ember.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 884.

1990. február 4., vasárnap
Délután marhára felhúztam magam, elmentünk sétálni a gyerekekkel és Katival, s a Mozimúzeum előtt belebotlottunk egy csoportba. Akik éppen tüntettek a mozi ellen a reformátusok, a metodisták, az evangélikusok és a Hit Gyülekezete nevében, meg persze voltak néhányan, akik nem képviseltek senkit, csak szeretik a csoportosulásokat, demonstrációkat, s mivel mostanában akadt belőlük néhány, kiélhették magukat. A mostani tüntetésnek amúgy nem sok értelmét láttam, a Krisztus utolsó megkísértése című Scorsese-film ellen demonstráltak, mármint, hogy a mozi vegye le műsorról, merthogy meggyalázza Jézust és a kereszténységet. És bojkottra szólítottak fel a Mozimúzeum ellen. Ez az, amit nem értettem, nem kell megnézni, ha zavarja az embert a téma, de adjuk meg a lehetőséget annak, akit érdekel. Persze nem új a dolog, Nyugaton is komoly küzdelmek árán tudták csak bemutatni, de tavaly Párizsban állítólag felgyújtottak egy mozit, ahol vetítették. Legalábbis Zoli ezt állította, amikor elmeséltem neki este, mi történt.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 860.

1990. január 11., csütörtök
Ma volt anyósom születésnapja, ötvenkét éves, szinte hihetetlen, egy laza tízest letagadhatna, nagyon jól tartja magát, ami a jövőmre nézve jó jel, hiszen Kati nagyon hasonlít rá. Kissé rendhagyó módon nem mi mentünk az ünnepelthez, hanem ő jött hozzánk, tekintettel a két gyerekre, főként a kisebbikre, ráadásul a kaja egyik felét is ők hozták, igaz, ezúttal apósom tüsténkedett a konyhában. Majd az ünnepelt segített a lányának a gyerekek lefektetésében, addig mi tévéztünk, köztük a kisebbik lánya, Niki is, aki a fürdetésben ugyan részt vett volna, ám amikor Bence lepisilte a garbóját, meghátrált… Folytatás