1990. február 4., vasárnap
Délután marhára felhúztam magam, elmentünk sétálni a gyerekekkel és Katival, s a Mozimúzeum előtt belebotlottunk egy csoportba. Akik éppen tüntettek a mozi ellen a reformátusok, a metodisták, az evangélikusok és a Hit Gyülekezete nevében, meg persze voltak néhányan, akik nem képviseltek senkit, csak szeretik a csoportosulásokat, demonstrációkat, s mivel mostanában akadt belőlük [...]

1990. január 11., csütörtök
Ma volt anyósom születésnapja, ötvenkét éves, szinte hihetetlen, egy laza tízest letagadhatna, nagyon jól tartja magát, ami a jövőmre nézve jó jel, hiszen Kati nagyon hasonlít rá. Kissé rendhagyó módon nem mi mentünk az ünnepelthez, hanem ő jött hozzánk, tekintettel a két gyerekre, főként a kisebbikre, ráadásul a kaja egyik felét is [...]

1990. január 10., szerda
Lázonganak a szakszervezetek, a suliban is körbejárt egy papír, ami a követeléseikről szólt, mármint mi minden nem tetszik nekik, elsősorban persze az áremelések. Ami szép és jó, csak az a baj, már túl vagyunk rajta, azaz eső után köpönyeg, a kutya sem fogja lejjebb vinni az árakat, kiabálhatnak bármit a bizalmik. Pedig [...]

1989. december 14., csütörtök
Valami elképesztő az időjárás: a hétvégén még hokiztunk a Desedán, s meg akartunk fagyni, ma pedig tizenhét fok volt délután. Hozzá napsütés, ahhoz képest, hogy jövő vasárnap Szenteste, megjött a tavasz. Rohantam haza a suliból, hogy tudjak egyet sétálni a gyerekekkel, Kati is jött, kimentünk a Szabadság-parkba, Sári óriásit hintázott, Bence még [...]

1989. december 5., kedd
Reggel elcsúszkáltam a Táncsicsig, tükörjég borította az egész várost, az autók nem tudtak felmenni az Arany utcán a Hegyi felől. Képzelem, mi lehetett a Donnerben… Délután Zolival hazafuvaroztuk Gyurit, mivel nem lett semmi gond a kezével, nem tartották bent. Persze vissza kell majd mennie kötözésre, de így azért jobb neki is és [...]

1989. december 3., vasárnap
Gyuri eltörte a kezét! Azt hittem, végre nyugi lesz, egy olyan hétvége, amikor nincs semmi fakszni, erre tessék. Úgy tizenegy körül mentünk ki a Desedára, persze vittük a forralt bort, ráadásul mindenki ihatott, ugyanis Niki kivitt bennünket, s mondta, fél négyre értünk jön. Ismét ott volt a tegnapi ellenfél, remek meccseket játszottunk, [...]

1989. szeptember 4., hétfő
Zabszemmel a seggemben mentem reggel dolgozni, nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet izgulni. Aztán a második megtartott óra után elmúlt minden, a gyerekek ugyanis nem éreztették, hogy új vagyok - az elsősöknek, persze, mindenki az volt -, megbeszéltük, milyen forrásokat kell elolvasniuk, s hogy a jövő hét elején minden osztályban íratok egy [...]

1989. július 25., kedd
Úgy tűnik, megússzuk, legalábbis Bence eddig nem sárgult be, s a doki szerint vélhetően már nem is fog. Azaz az eredeti terv szerint holnap hazavihetem végre a nejem és a fiam. Sári már nagyon várja az anyját, kérdezgette, mikor jön, Bencéről azonban nem hajlandó tudomást venni. Ha szerda este tényleg kijöhetnek, a [...]