1989. szeptember 28., csütörtök
Kis kaján öröm bujkált bennem, amikor reggel kinéztem az ablakon, s láttam, hogy esik, hiszen ma megint szabad voltam, nem kellett kimennem Bárdudvarnokra. A suliba azért benéztem, elintéztem némi adminisztrációt, aztán lementem a Pesti csemegébe bevásárolni, majd fel Zoliékhoz. Pontosabban, mivel Zoli dolgozott, Ancsához. Láthatóan jobban volt, visszatért a színe, bár izgult, [...]

1988. december 24., szombat
Reggel cseréltünk, Katit és Sárit adtam apósomért, akivel nekiálltunk feldíszíteni a fát. Szarrá böködte a kezemet, viszont tényleg szép lett, három sor égőt tekertünk rá, s egy csomó díszt, köztük régieket, még a gyerekkoromból valókat is. Aztán csere, átmentünk apósomékhoz díszíteni, Katiék jöttek haza. Anyósom közben főzött még egy kicsit, bár [...]

1988. október 5., szerda
Úgy volt, hogy este Zoliéknál ülünk le meccset nézni, ha már az olimpia alatt bejött a helyszín, de szólt délután, hogy nem lehet náluk megmaradni, olyan meleg van a lakásban. Ugyanis hiába volt kint huszonhárom fok, megindult a távfűtés. Merthogy a múlt héten akadt három olyan egymást követő nap, amikor tizenkét fok [...]

1988. június 5., vasárnap
Egy fokkal jobban bírtam a sógornőm látványát, köszönhetően a tegnap esti feszültség-levezetésnek, amire reggel, ébredés után rátettünk még egy lapáttal. Olyannyira lehiggadtam, hogy megint csak rájöttem, hogy Kati sokkal jobb nő a húgánál, akiben azt hiszem, leginkább az elérhetetlensége izgat. S megfelelő előkészületek – khm… – után már sokkal kevésbé hoz lázba. [...]

1987. november 25., szerda
Kicsivel a tyúkok előtt, Sárival keltem, aki háromnegyed ötkor erőteljesen jelezte, hogy éhes. Persze elsősorban Katinak, de fő a szolidaritás, ráadásul a lányomnak köszönhetően volt időm elmenni fodrászhoz. Évek óta a Donnerba járok, a fodrász Laci nagy haverom, egy-egy nyírás közben kivesézzük a Rákóczit és a kosarasokat, sőt a női röplabdára is [...]

1987. november 7., szombat
Reggel viszonylag sokáig ágyban maradtunk, illetve én felkeltem, s csináltam reggelit, bevittem Katinak, aztán visszabújtam mellé. Végignéztük a közvetítést a Vörös térről: nem tudom, miért, de nekem tetszik, ahogyan vonulgatnak a tankok, rakétahordozók. Biztos valamiféle perverzió.

1987. november 4., szerda
Naná, hogy a diri megkérdezte, miért nem vállaltam előadásokat a honismereti körben. Még mielőtt belelendült volna, s az iskola hírnevét kezdte volna citálni, emlékeztettem, hogy éppen ő mondta tegnap: ha meg lesz a baba, nem kell ilyen pluszdolgokkal foglalkoznom. Hümmögött, majd kérte, készítsek a kollégáknak egy beszámolót az elhangzottakról a következő értekezletre. [...]

1987. október 21., szerda
Na, ma Kati veszett össze a főnökével. Annak a majomnak már az sem tetszett, hogy Kati ímmel-ámmal csinálja a BASIC-et, de azt végképp nem értette, miért nem kíséri le őket Barcsra, ahol a kubai nagykövettel találkoztak. (Egy nagykövet minek megy Barcsra? - na mindegy.) Kati hiába magarázta, hogy az ő állapotában nem [...]