Kaposvár s(z)aga 948.

1990. április 9., hétfő
Bár még mindig nem hivatalos a végeredmény, az Országos Választási Bizottság közzétette az eredményeket, melyek csak komoly kifogás alapján változhatnak, ami viszont eddig nem érkezett hozzájuk. Ez alapján kijelenthető, hogy az új országgyűlés legnagyobb frakcióját az MDF alkotja majd: 114 egyéni körzetben nyertek jelöltjeik, ehhez jön még a területi és az országos lista eredménye, amivel összesen 167 mandátumuk lesz. A második helyen a szabad demokraták végeztek minden tekintetben, egyéniben 35, összesen pedig 92 helyet szereztek, míg a harmadik legtöbb honatyát az FKgP küldheti: a tizenegy egyénivel együtt negyvennégyet. Nekem nagy meglepetés, hogy a szocialisták lettek a negyedikek, a harminchárom helyből egyet ráadásul egyéniben szereztek, a Fidesznek és a KDNP-nek 21-21 mandátuma lesz, előbbi egy, utóbbi három egyéni képviselőt küldhetett a parlamentbe. Ahová bejutott egy agrárszövetséges, és hat független, valamint négy, több párt által indított-támogatott jelölt.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 934.

1990. március 26., hétfő
Nem Magyarországon lennénk, ha sikerült volna összeszámolni a szavazatokat. A számítógépes rendszer összeomlott, persze nem vallotta be senki, de hiába ment egész nap választási műsor a tévében, óránként csak néhány százalékkal emelkedett a feldolgozottság. Teljes volt a káosz, este tizenegykor ért véget a műsor, de még mindig csak nyolcvan százalékos feldolgozottságnál tartottak. Ez alapján kérdezgették a pártok vezetőit, úgy délután négyig mindenki csak hümmögött, s utána mertek csak némi érdemlegeset mondani.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 917.

1990. március 9., péntek
Nagyon vártam már a tanítás végét, valahogy hosszú volt ez a hét, meg aztán nem is éreztem túl jól magam, talán a hirtelen jött meleg miatt kicsit könnyelműbb lettem, de azt hiszem, megfáztam. Ennek ellenére szinte ahogy hazaértem, máris mehettem Sárival hintázni. Ami nem egy egyszerű program, ugyanis a lányom képes két-három órán át is löködtetni magát. Illetve úgy negyed óránként kiszáll a hintából, három perc mérleghinta és nagyjából öt csúszdacsúszás erejéig. Aztán szemezni szokott egy kicsit a félkör-mászókával, persze nem mer nekiindulni, így visszaballag a hintához. S kezdődik előröl minden. Ami így leírva kibírható, de egy héten négyszer-ötször már elég unalmas.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 878.

1990. január 29., hétfő
Gyuri ma megint komolyan vette magát, képes volt felutazni Pestre a kaposvári küldöttekkel a SZOT tüntetésére a Parlament elé. A tévében mutatták őket – mármint nem a kaposváriakat, hanem a tüntetőket -, elég sokan voltak, a bemondó szerint úgy harmincezren. Az alacsony bérek, az egyre nehezebb megélhetés miatt tiltakoztak, de nem voltak elégedettek a szakszervezetekkel sem, ugyanis jó néhány vezetőt kifütyültek. Csak Nagy Sándor kapott tapsot, ő volt ugyanis kellően demagóg: bejelentette, hogy mindenkinek ötszáz forintos béremelést követelnek. Nem értem, miért nem ezret mondott, ugyanannyi fog teljesülni belőle…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 867.

1990. január 18., csütörtök
Délután családilag felugrottunk Gyuriékhoz, megköszönteni Pirit a névnapján. Jöttek Zoliék is, azaz átalakult a lakás bölcsődévé. A rengeteg gyerek miatt relatíve keveset tudtunk csak beszélgetni, de ez az idő is épp elég volt Gyurinak, hogy kiborítson. Felrótta nekünk – mármint Zolinak és nekem –, hogy az ilyen alakok miatt, mint mi, döntötték le a Tóth Lajos iskolában a névadó szobrát. Nem tudom, honnan jutott el idáig, de ez már tényleg idegesítő volt. Mert szerintem is baromság egy szobron bosszút állni, ráadásul, ha az eddigi rendszerrel egyet nem értők így nyilvánulnának meg, már nem állna szobor a városban. Nem mellékesen, egy komoly ellenzéki demonstráció inkább a Forradalmárok terén állna neki döntögetni, mondjuk Leninnel kezdve, nem pedig egy eldugott, iskolai szoborral bajlódna. Na, mindegy… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 830.

1989. december 11., hétfő
Tanítás után lementem a vasút felé, megnézni az új utat, amit átadtak, s ami állítólag tehermentesíti majd a belvárost a forgalom alól. Hát, egyelőre inkább dugót generál, akkora volt a torlódás, hogy végül rendőröknek kellett kiállni, irányítani a forgalmat. Még szerencse, hogy nem voltam lusta, s gyalog mentem le Konecsni Sanyival, a szakszervezetis kollégával. Mondjuk, neki amúgy is erre kellett menni, hiszen Toponáron lakik, így ő a buszához ment. Csak este tudtam meg, persze Zolitól – ki mástól… –, hogy nem az úttal volt a baj, hanem a taxisok lassították direkt a forgalmat, mert szerintük az út úgy szar, ahogy van. Mivel nem elviszi, hanem éppen beviszi a forgalmat a belvárosba, mivel a 67-es út felé menők is erre járnak, s nem a Berzsenyi felé. Ezt nem nagyon értettem, s el sem tudtam képzelni, hiszen két különböző irányról van szó… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 799.

1989. november 9., csütörtök
Este bemondta a tévé, megkezdődött a berlini fal lebontása! A hírek szerint a keletnémet belügyminisztérium bejelentette, mindenkinek megadja a vízumot, aki áttelepülni vagy vendéglátogatásra, de akárcsak turistaként ki akar menni az NSZK-ba. A bejátszások szerint miután a helyi tévé és rádió bemondta a hírt, a kelet-berliniek megrohanták az átkelőpontokat, sőt, több helyen nekiálltak szétverni a falat. Néhány hónappal ezelőtt ki gondolta volna? Azt hiszem, ez a pillanat a kommunizmus vége.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 737.

1989. szeptember 8. péntek
Szerencsére itt sincs első órám, így le tudtam menni a piacra, s még el is tudtam csípni a legolcsóbb lecsószezont. Vettem tíz kiló paradicsomot – tíz forint volt kilója -, s tizenöt paprikát – tizennyolcért -, így programot is csináltam magamnak délutánra, ugyanis főztem két óriási fazék lecsót. Ha ilyen lesz a húsellátás, még jól is jön. A piacon ugyanis még csak-csak kaptam csirkét, de a városban már nyolcra megint elfogyott mindenütt a hús. Pedig azt ígérték nagy hangon vagy három hete, hogy leállítják az exportot, mert első a belső ellátás.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 730.

1989. szeptember 1., péntek
Mivel megint szép idő lett kimentünk Fenyvesre. Gyuriék is jöttek, őt kitettük egy kis kanyarral a fonyódligeti tábornál, ugyanis ma kezdődött a három napos politikai hétvége, Piri és Iván pedig jöttek velünk a nyaralóba. Illetve Zoliékkal. Este felhívtuk Gyurit, mert úgy beszéltük meg, ha semmitmondó a tábor, átugrunk érte, nem cseszi el az egész hétvégéjét fölöslegesen. Persze maradni akart, mert szerinte elképesztően hasznos az egész és a hangulat is kiváló. El tudtuk képzelni… Mesélte, hogy Horn tartotta az első előadást, s bizony igencsak őszinte volt. Kijelentette, hogy a párt tovább már nem hátrálhat, ugyanis az már nagy tekintélyvesztéssel jár, de fel kell vállalni az elmúlt negyven év problémáit. És meg kell értetni a tagsággal, hogy a reformok jelentik az egyedüli utat, viszont arra is rá kell döbbenteni az embereket, hogy az ellenzéknek sincs más programja, nem tud többet-jobbat mondani a jövőről, mint az MSZMP.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 726.

1989. augusztus 28. hétfő
A délelőtt a suliban telt, értekeztünk, órabeosztás, tanterv, óramenet, satöbbi, csak fél kettőkor tudtam hazamenni, szegény Kati addig semmit sem evett. Miután megszoptatta Bencét, átvettem Sári felügyeletét, tudjon egy kicsit pihenni, s látszott, hogy ráfért, hiszen, mivel a fiam ötig elaludt, az anyja is ezt tette. Így hát estére is vállaltam a lányom, én fürdettem, s a mese is az enyém volt, annyira élvezte, hogy kilenckor még jártathattam a számat. Pedig előtte ki akartam fárasztani, gondoltam, lemegyek vele hintázni, csúszdázni, de éppen akkor kezdett el esni, amikor felébredt. Mondjuk, várható volt, ugyanis már reggel nagyon hűvös volt, szerintem tizenöt fok sem volt dél körül. Megjött az ősz.

Folytatás