1990. január 15., hétfő
Reggel alig tudtam bemenni a suliba, tükörjég volt az egész városban, persze senki sem tett ellene semmit. Befelé menet a Berzsenyi előtt egy nő óriásit esett a járdán, mentőt kellett hozzá hívni, aztán a Németh István fasori zebránál is eltanyázott egy diák, szerencsére ő fel tudott állni, nem lett különösebb baja. Pedig [...]

1989. február 26., vasárnap
Reggel tudtam volna még aludni, de Sári a szokott időben – bezzeg tegnap nem kukorékolt olyan korán – jelezte, hogy éhes; ugye, ő nem mulatott kettőig. Ha már ilyen korán keltünk, legalább együnk frisset, elvillamosoztam apámmal a Blahára az éjjel-nappaliba. Furcsa volt, hogy vasárnap is mindenből van friss…

1989. január 1., vasárnap
Nagyjából a szokásos bécsi újévi koncertre tértünk magunkhoz, Niki első dolga volt, hogy félrehívjon és bocsánatot kérjen. Aztán Pózna is ezt tette, úgyhogy kezdett kellemetlen lenni a dolog, mert akkora jelentősége azért nem volt. Sőt, ha úgy nézem - és úgy néztem… -, még nekem volt élmény Nikit így látni. Na, ezt [...]