Kaposvár s(z)aga 946.

1990. április 7., szombat
Jó dolog ez a választás, de hogy emiatt semmi sincs, de tényleg szó szerint, valahol nevetséges. Mármint a kampánycsend idején, de tényleg, még egy foci vagy kosármeccs sem volt ma. Mármint nálunk. Így hát könnyű szívvel bólintottam rá apósom invitálására, s kimentünk fenyvesre, ha már közeleg a lomtalanítás. Zolit és Póznát sikerült rábeszélnem, így végül is négy markos férfikéz, plusz anyósom kezdtük el szétszedni a nyaralót. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 932.

1990. március 24., szombat
Kihasználva a jó időt, illetve, hogy holnap a választások miatt biztosan nem tudunk elmenni sehová, lementünk Pécsre. Igazából minden cél nélkül, de aztán eszembe jutott, felvihetnénk Sárit a Dömör-kapuhoz a kisvidámparkba. Ami persze zárva volt, ráadásul úgy láttam, akkor sem lesz értelme benézni, ha kinyit, ugyanis elképesztően le van amortizálva. Így hát csak sétáltunk egyet, s felmentünk a tv-toronyhoz, majd hazafelé Abaligetnek jöttünk, s ott is sétáltunk egyet a tó körül. És ettünk egy hekket, de ilyen rossz halat régen kajáltunk. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 815.

1989. november 25., szombat
Reggel összecsomagoltam Sárit, s elmentünk virágért. Persze a Katalin-nap óriási bolt a virágosoknak, óriási volt a tömeg mindenütt, először a kispiacon próbálkoztam, de ott nagyon gyér volt a kínálat, így lementünk a sétálóutcára. Vettem hét szál vörös rózsát, valamint Sári, illetve Bence nevében egy-egy szál fehéret. A lányom csoda aranyosan nézett ki, kezében a virággal, úgy fogta, mintha valami kitüntetést kapott volna. Kati nagyon örült, s a Grazban vett ajándékok is beváltak, anyósom jó érzékkel választotta ki az általam kiválasztottakból, mit érdemes megvenni. Ebédről anyám gondoskodott, hoztak Pestről mindenfélét, egész délelőtt a konyhában állt, majd miután fél óra alatt felfaltunk mindent, újabb másfél órát mosogatott. Kati marhára élvezte, hogy tehermentesítették, délután egy órára le is dőlt, szóval tényleg ünnep volt neki a nap. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 808.

1989. november 18., szombat
Reggel a hétvégi bevásárlás címszó alatt végigverekedtem magam a Zselic, ábécé, Nógrádi-pékség útvonalon, elképesztő, mennyien voltak, még szerencse, hogy nem hoztam magammal Sárit, mint ahogyan eredetileg terveztem, csak éppen Kati lebeszélt róla. Viszont relatíve elégedett lehettem, hiszen mindent kaptam, amit Kati felírt, sőt, kiderült, néhány dologból meglepően nagy a választék. Például szaloncukorból, amiből az ábécében tizenhárom félét számoltam össze. Ami nagyon jó arány az elmúlt évekhez képest, csak éppen nem értettem, több mint egy hónappal karácsony előtt minek árusítják. Még a Télapó is előttünk van.
Folytatás