1988. július 21., csütörtök
Elképesztő hátfájásra ébredtem: csak nem vagyok máris öreg egy ilyen éjszakai kalandhoz?! Na mindegy, elvánszorogtam boltba, megleptem egy fonott kaláccsal Katit reggelire. Tizenegyig csak olvasgattam, Kati kitakarított, ellátta Sárit, majd kitette a fák alá aludni. Utána az én időm következett, megtaláltam a kamrában az apósom által még múlt hét végén hozott patisszonokat, [...]

1988. július 3., vasárnap
Apósomék elmentek, ahogy búcsúzáskor mondta, hivatalosan is megkezdik a szabadságukat. Ahogyan Kádár elvtárs is. Képesek voltak bemondani a rádióban, hogy mostantól szabira ment! Megáll az eszem, mintha érdekelne valakit! Gyuri persze nem értette, miért röhögök ezen, szerinte igenis fontos sokaknak, hogy tudják, mit csinál az ország vezetője. Na, erről el is vitatkoztunk, [...]

1988. július 1., péntek
Reggel kirohantam a piacra, Kati ugyanis kitalálta, kellene eltenni egy kis meggyet főzéshez-sütéshez. Tizenöt kilót vettem, nem volt olcsó, háromszáz forintot otthagytam érte, de ez volt a kisebbik rossz. (Az egy forintért darabra adott paprika a pozitívuma a piacozásnak.) Otthon ugyanis nekiállhattam magozni, merthogy Kati szerint csak így volt értelme eltenni. Nem [...]

1988. május 28., szombat
Zoli ébresztett fél hétkor, még Sári is aludt, úgyhogy kissé morcos voltam rá. De nagyon sürgős volt, ugyanis akkor tudta meg a tesójától, hogy megint tüntetés volt Pesten. Most mondjuk nem az itteni vezetőség ellen, hanem az osztrák követség előtt, ugyanis kiderült, hogy támogatják a bős-nagymarosi vízlépcső megépítését. Ja persze, a kibicnek [...]

1988. május 1., vasárnap
Rohadna meg, aki kitalálta a reggeli zenés ébresztőt! Elég morózus hangulatban mentem be a suliba, Katival megbeszéltük, lejönnek Sárival a városba, a felvonulás után találkozunk a Latinca téren. Szerencsére Piri a terhessége miatt felmentést kapott a munkahelyén a vonulgatás alól, így elvoltak Katival. Sári pedig különösen bírta, láthatóan tetszett neki a nyüzsgés, [...]

1988. április 30., szombat
Reggel tehát be kellett mennem a suliba azt a rohadt felvonulást próbálni. A diákok mögött ugyanis a tanári kar is elvonul majd a dísztribün előtt, s meg kellett tanulnunk felvenni az ütemet. De hát könyörgöm, felnőtt emberek vagyunk! Csak tudunk menni egymás mellett háromszáz métert! Tízig elbohóckodtunk, utána mehettem az oktatásügy fiataljainak [...]

1988. április 17., vasárnap
Mintha részt vettem volna egy időutazáson: Niki megint nálunk aludt, megint együtt kávéztunk és megint a melleit fixíroztam. Azt hiszem, át kell gondolnom néhány dolgot, s elmagyarázni Nikinek, hogy nem kellene szívatnia. Maradt ebédre is, ugyanis Kati meghívta, egy éhes száj nem osztott, nem szorzott: jöttek Zsuzsiék Fehérvárról Katit köszönteni. Eredetileg mi [...]

1988. április 6., szerda
Azt hiszem, kicsit túlértékeltem ezt a tavaszi szünetes szabad időbeosztást. Reggel fél kilenckor kezdődött a suliban a kosárbajnokság, s naná, hogy Pózna minket írt be első meccsnek. Amikor felelősségre vontam, azt mondta, nekem akart jót, mert így tíztől szabad a napom. Ebben mondjuk igaza volt, de ettől még nem volt túl nagy [...]