Kaposvár s(z)aga 942.

1990. április 3., kedd
Nagy vita robbant ki a suliban a választások második fordulója miatt. Mindenki a maga pártját védte, illetve emelte piedesztálra, időnként csak kapkodtam a fejem, milyen indulatok dúlnak egyesekben. Ismét kiderült, szokni kell még, hogy másoknak más a politikai beállítottsága, véleménye, de ettől még nem kell elvetemült gazembernek tartani. S hogy nem biztos, hogy szemét hazaáruló, aki nem ugyanarra szavaz, mint én gondolom. Persze ez inkább az újdonság ereje, szerintem a következő választásokra lecseng az egész, s akkor már természetes lesz, hogy akadnak véleménykülönbségek. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 891.

1990. február 11., vasárnap
Egyik napról a másikra hogyan romolhatott el ennyire az idő?! Tegnap még a Mecsekben sétáltunk, ma pedig már akkor is fáztam, amikor levittem a szemetet. Ehhez jött még a köd, amitől tisztára csúszott minden, s ennek ittam meg a levét: amikor mentünk át anyósomékhoz, ugyanis ma volt az ötvenkettedik szülinapja, így felköszöntöttük, akkorát estem a Hunyadi utcában, azt hittem, fel sem tudok kelni többet. Bevertem a medencémnél a forgómat, de addig nem éreztem, mekkora a baj, míg haza nem indultunk, ugyanis alig bírtam felállni a fotelből. Valahogy hazasántikáltam, otthon néztük mg jobban, rohadtul be volt dagadva, s kékült. Kati szerint simán lehet, hogy eltört vagy elrepedt, be kellett volna mennem a kórházba. Megígértem, hogy holnap, ha nem lesz legalább egy kicsit is jobb, bemegyek. Azt viszont nem tudom, hogyan fogok így tanítani, ugyanis állni és ülni sem tudok, illetve tudok, de baromira fáj… Folytatás