1989. december 4., hétfő
Meg kellett műteni Gyuri kezét, összefogták benne a csontot, így be kellett feküdnie a kórházba. Reggel Pózna vitte be, majd délután én vittem utána némi cuccot, szerencsére csak két napig kell bent maradnia, legalábbis, ha nem fertőződik el a seb. Így viszont Piri egyedül maradt otthon, így hát felajánlottam neki, költözzön addig [...]

1989. július 16., vasárnap
Délutánra kiderült, nem véletlenül érezte furcsán magát Kati. Reggel már kisebb fájásokra panaszkodott, ebéd után pedig már csomagolhattunk is, s irány Kaposvár. Ott is a kórház, amikor ugyanis hazaértünk, Kati felhívta a dokiját, aki szerencsére nem ment el hétvégére sehová, s megígérte, mire beérünk a kórházba, beszól. Sőt, marha jó fej volt, [...]

1988. szeptember 5., hétfő
Egészen délután fél ötig úgy tűnt, egy ritka unalmas, igazi hétfői napon leszek túl. Reggel bementem a suliba, leadtam az óráimat, osztályfőnökin az osztállyal a továbbtanulásról beszélgettünk, s hogy az első szülői értekezlet nyílt lesz, mármint, hogy örülnék, ha a diákok is eljönnének, hiszen akkor át lehetne beszélni minden érintettel a továbbtanulást. [...]

1988. április 21., csütörtök
Munkába menet hatalmas, gomolygó füstfelhőt láttam a belváros felől. A suliban mondták, hogy kigyulladt a kórház. Utóbb kiderült, hogy csak a pakuraraktár – mi a francot csinálnak egy kórházban a pakurával? S ha már helyi „katasztrófahelyzet” volt, szóba kerültek a két hete elrabolt kuvaiti repülőgép túszai, akiket az éjjel elengedtek. Azért az [...]

1988. március 2., szerda
Nem tudtam, miért állt be délután a négysávos, aztán Kati mesélte, hogy az apósom felhívta éppen emiatt: elég durva karambol történt. Egy elbambuló nő nem állt meg a stoptáblánál, s egy autó elé hajtott. Később tudtam csak meg, hogy Dánffy Sanyi bácsi és felesége, a szintén színész Szegő Zsuzsanna ültek a vétlen [...]

1988. február 15., hétfő
Az ötödik óra után Gyurival elrohantunk a rendőrségre, beadni az útlevélkérelmet a világútlevélhez. Hallottuk, hogy sokan vannak, de azt hittem jobbára délelőtt vagy három óra után lesz tömeg. Hát nem. Körülbelül negyvenen álltak előttünk, azt mondták, két órát kell várni. Majd amikor menni akartunk, hozzátették, ez még ideális állapot. Így hát felhívtuk [...]

Apósom hívott hajnali hatkor, hogy segítsek neki, ki kellene mennie a Tüzép-telepre, de anyósom elvitte a kocsijukat. Kérdeztem, nem ér-e rá délután, mert el kell hoznom Katiékat a kórházból, de azt mondta, ha nem érünk ki hétre-fél nyolcra, nem lesz szén. Eleinte nem akartam elhinni, de kiderült, hogy szénhiány van. Főleg brikettből, s az ő [...]

1987. november 16., hétfő
Reggel leautóztam a Pesti csemegébe, hogy televásároljam a hűtőt. Akkor ugyanis még úgy tudtam, hogy hazajöhetnek Katiék. Elköltöttem háromszázhúsz forintot, alig bírtam becipelni a kocsitól a sok cuccot. Láttam egy óriási csoport bámészkodó idegent - az biztos, hogy távol-keletiek, de meg nem mondom, honnan és főként miért jöttek. Aztán irány a kórház, [...]