1988. május 13., péntek
Már csak ez kellett, péntek tizenharmadika! Nem vagyok babonás, de sok jót nem vártam ettől a naptól. Már reggel kiderült, hogy tényleg nem a legszerencsésebb: kétszázhatvanvalahány forintot fizetett a lottó hármas. Ennyit a három-négyezerről…Aztán a piacon lankadt tovább a kedvem: még mindig kétszáz forint az eper kilója, pedig úgy gondoltam, meglepem Katit [...]

1987., november 2., hétfő
Suli után hazarohantam Katihoz, vittem neki ebédet, bár nem örült túlságosan a tökfőzeléknek a pörköltnek nevezett paprikás olajban úszó mócsingdarabokkal. Azért persze megette, mostanában teljesen mindenevővé vált, a panírozott mosogatórongyot is befalná szerintem…
Nekem vissza kellett mennem az iskolába, a honismeretisekkel elmentünk a Latinca művelődési házba megnézni a Kalinyini föld fotókiállítást. Kicsit tartottam [...]

1987. október 21., szerda
Na, ma Kati veszett össze a főnökével. Annak a majomnak már az sem tetszett, hogy Kati ímmel-ámmal csinálja a BASIC-et, de azt végképp nem értette, miért nem kíséri le őket Barcsra, ahol a kubai nagykövettel találkoztak. (Egy nagykövet minek megy Barcsra? - na mindegy.) Kati hiába magarázta, hogy az ő állapotában nem [...]

1987. október 4., vasárnap
Miután tegnap kitomboltam magam, a mai nap Katié lett. Aki tök rendes volt, mert csak ma reggel mondta, hogy érezte ám a cseresznyét és a fröccsöket a leheletemen, de nem szólt, pedig nem szereti, ha meccsen iszom.
Reggel a kávé után – ki kell vele mennem az erkélyre, mert amióta Kati terhes, nem [...]