1989. február 26., vasárnap
Reggel tudtam volna még aludni, de Sári a szokott időben – bezzeg tegnap nem kukorékolt olyan korán – jelezte, hogy éhes; ugye, ő nem mulatott kettőig. Ha már ilyen korán keltünk, legalább együnk frisset, elvillamosoztam apámmal a Blahára az éjjel-nappaliba. Furcsa volt, hogy vasárnap is mindenből van friss…

1988. január 14., csütörtök
Azért szép lassan kiderül, tényleg elég szar a gazdasági helyzet. Legalábbis erre utal, hogy kincstárjegyet fog kibocsátani az állam, ami ugye az egyre kezelhetetlenebb eladósodás legbiztosabb jele. Emellett létrehoztak egy Tervgazdasági Bizottságot is: már annyi szervezet van, ami a különböző megoldási lehetőségekről tárgyalgat, hogy lassan véletlenszerűen is rátalálhatnak a legjobb útra…

1987. október 2., péntek
Reggel szakadt az eső, rábeszéltem a szomszédban a nyugdíjas Dezső bácsit, menjünk le a piacra. Van neki egy Zaporozsece - esküszöm, halálfélelmem volt, amíg leértünk. Rángatott, puffogott a kocsi, Dezső bácsi sem a legjobb sofőr, viszont nem áztam ronggyá. A Mártírok terén bekerültünk egy dugóba - kigyulladt egy Lada -, meg sem [...]