Kaposvár s(z)aga 942.

1990. április 3., kedd
Nagy vita robbant ki a suliban a választások második fordulója miatt. Mindenki a maga pártját védte, illetve emelte piedesztálra, időnként csak kapkodtam a fejem, milyen indulatok dúlnak egyesekben. Ismét kiderült, szokni kell még, hogy másoknak más a politikai beállítottsága, véleménye, de ettől még nem kell elvetemült gazembernek tartani. S hogy nem biztos, hogy szemét hazaáruló, aki nem ugyanarra szavaz, mint én gondolom. Persze ez inkább az újdonság ereje, szerintem a következő választásokra lecseng az egész, s akkor már természetes lesz, hogy akadnak véleménykülönbségek. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 941.

1990. április 2., hétfő
Apósom délelőtt felhívott a suliban, hogy állítólag óriási vihar volt az éjjel a Balcsin, s megbontotta a tetőnket, ki kellene menni megnézni. Így hát tanítás után mehettem Fenyvesre. Szerencsére nagy gond nem volt, de a nagyházon tényleg elmozdult egy-két cserép, még jó, hogy az eresz környékén, így létráról meg lehetett igazítani. Mert nagyon szar lett volna felmászni a koszba, s hétrét görnyedve javítgatni. Annyiból még jó volt, hogy kimentünk, hogy éppen ma dobták be a postaládába a lomtalanítási értesítőt, két hét múlva esedékes, tehát így készülhetünk. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 907.

1990. február 27., kedd
Ma suliban a kezembe nyomták a vasárnapi Dunántúli Naplót, s azt hittem rosszul látok: a lap arról írt, hogy a Rákóczi-panzióban kupleráj nyílik. Állítólag egy cég vette ki, a csapatnál persze tagadták a dolgot, de nem hiszem, hogy kamu lett volna az írás, ennél sokkal jobb újság a Dunántúli. Aztán utána észrevettem, a mai Somogyi is foglalkozott az üggyel, az újságíró kis San Pauliról írt, illetve, hogy nem lesz az a Rákóczi. Csak úgy mellékesen, amit citált, az Sankt Pauli…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 899.

1990. február 19., hétfő
Pofátlan módon a suliból hívtam fel Zsuzsit, végigbeszélgettük a nagyszünetet, de nem volt lelkiismeret-furdalásom, mert más is ezt csinálja. Jól vannak, Csongor rajta van a megyei listáján az SZDSZ-nek, s van esélye, hogy bekerüljön a parlamentbe. Ja, amúgy a névnapja miatt hívtam, meg este még egyszer, mert Kati és különösen Sári is meg akarták gratulálni. Zolival is beszélgettem, találkozott az ausztrál nagykövetség titkárával, aki ma Kaposváron járt, s elment hozzájuk is, illetve az SZDSZ irodába, s Zoli pont ott volt. Azt mondta, egy szimpatikus, szakállas pali, országjáró körúton van, s itt elment az MDF-hez és a Fideszhez is. Zolival utóbbinál is összefuthattak volna, még mindig nem tudja, melyiküket válassza. Én azt meséltem el neki, hogy hazafelé a park mellett összefutottam Hász Misivel, a szentjakabi művelődési ház igazgatójával, aki felháborodva mesélte, hogy szétverték a romokat, eredeti oszlopdarabokat dobáltak le a domboldalon. Nem tudja, kik voltak, de bizonyosan jó nagy állatok. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 894.

1990. február 14., szerda
Óriási tömegbe botlottam úgy két óra felé, amikor le akartam menni a sétálóutcára bevásárolni. A megyei tanács előtt álldogáltak vagy kétszázan, először azt hittem, valamilyen demonstrációba csöppentem, de kiderült, bombariadó volt. Valami okos ezúttal őket hívta fel, persze nem találtak semmit a rendőrök, de azért ki kellett üríteni az épületet. Jó vicc volt, mindenféle ügyfélfogadás szünetelt két órán keresztül… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 891.

1990. február 11., vasárnap
Egyik napról a másikra hogyan romolhatott el ennyire az idő?! Tegnap még a Mecsekben sétáltunk, ma pedig már akkor is fáztam, amikor levittem a szemetet. Ehhez jött még a köd, amitől tisztára csúszott minden, s ennek ittam meg a levét: amikor mentünk át anyósomékhoz, ugyanis ma volt az ötvenkettedik szülinapja, így felköszöntöttük, akkorát estem a Hunyadi utcában, azt hittem, fel sem tudok kelni többet. Bevertem a medencémnél a forgómat, de addig nem éreztem, mekkora a baj, míg haza nem indultunk, ugyanis alig bírtam felállni a fotelből. Valahogy hazasántikáltam, otthon néztük mg jobban, rohadtul be volt dagadva, s kékült. Kati szerint simán lehet, hogy eltört vagy elrepedt, be kellett volna mennem a kórházba. Megígértem, hogy holnap, ha nem lesz legalább egy kicsit is jobb, bemegyek. Azt viszont nem tudom, hogyan fogok így tanítani, ugyanis állni és ülni sem tudok, illetve tudok, de baromira fáj… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 887.

1990. február 7., szerda
Megszületett az első közvélemény-kutatás a pártok támogatottságáról, most már konkrétan a március végi választásokkal kapcsolatban. A felmérés szerint az MDF-nek a legnagyobb a támogatóereje, valamivel több, mint 21 százalék, a szabad demokraták hárommal maradnak el mögöttük, a kisgazdák pedig öttel. Jellemző, hogy az MSZP-nek is majdnem tizenegy százalék jutott, meglepetésre a Fidesznek csak hét, a szocdemeknek 4,6, míg az MSZMP-nek eggyel kevesebb. Utána a kis pártok jönnek, akiknek a mostani felmérés alapján nem sok esélyük van megugrani a négy százalékos parlamenti küszöböt. Budapesten az SZDSZ vezet 27,5 százalékkal, a vidéki városokban az MDF majdnem 25-tel, míg a falvakban a kisgazdák nagyjából ugyanannyival.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 881.

1990. február 1., csütörtök
Óriási vita bontakozott ki az országgyűlésben, s ezzel párhuzamosan a suliban az elszámoltatásról. A parlamentben az MDF-es Raffay Ernő vetette fel, hogy létre kellene hozni egy vizsgálóbizottságot, amely aztán megvizsgálná, hogy kik felelősek azért, hogy ide jutott az ország. Raffay szerint minden olyan állami és pártvezetőt meg kellene vizsgálni, akik 1968 óta bármilyen funkciót betöltöttek, méghozzá megyei és városi szintig, hiszen a legtöbb visszaélés ezen a területen történt. Jellemző módon a szocialista Hámori Csaba, a KISZ volt vezetője azonnal felszólalt az ügyben, s bár alapvetően támogatta Raffay ötletét, egyben finomított is rajta. Ugyanis szerinte csak az állami vezetőket kell vizsgálni, s csak 1980 utántól. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 871.

1990. január 22., hétfő
Mozgalmas éjszakánk volt, ugyanis Bence megint belázasodott, s most a kúp sem vitte le neki, így éjjel négykor átmentem Gál Kareszért, a gyerekorvosért. Még szerencse, hogy jó viszonyban vagyunk – anyósoméktól datálódik a jó kapcsolat –, ugyanis amúgy nem lett volna pofám felcsengetni. Kiderült, a fülére ment valami gyulladás, amitől Katit azonnal kiverte a frász, hogy nehogy halláskárosodása legyen a gyereknek, szerencsére Karesz is ott volt, így megnyugtatta, hogy ez ennyi idős gyerekeknél elég mindennapos. Felírt egy másik kúpot, meg még egy csepegtetős gyógyszert, elmentem a Kossuth téri patikába, s úgy tűnik, jó volt a gyógyszer, mert mire dolgozni indultam, már csak hőemelkedése volt Bencének. S mire hazaértem, már az sem, ő tehát jobban volt, mi az anyjával viszont, mint a mosogatórongy. Ráadásul ma be kellett ugranom Pellion Jenci óráira, ugyanis ő is lebetegedett, így folyamatosan volt hét órám, a végére azt sem tudtam, hol vagyok. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 859.

1990. január 10., szerda
Lázonganak a szakszervezetek, a suliban is körbejárt egy papír, ami a követeléseikről szólt, mármint mi minden nem tetszik nekik, elsősorban persze az áremelések. Ami szép és jó, csak az a baj, már túl vagyunk rajta, azaz eső után köpönyeg, a kutya sem fogja lejjebb vinni az árakat, kiabálhatnak bármit a bizalmik. Pedig Nagy Sándor még a tévében is mondta a magáét, hogy a kormány nem ura a helyzetnek, és felelőtlen, meg hogy elfogadhatatlan a magatartása, s komoly sztrájkok lesznek, ha nem vonják vissza a döntést. Pedig valójában inkább az lehet a baj, s azért eszméltek későn, mert a nagy drágulás éppen a szakszervezetekre vetett rossz fényt. Ahogyan a tanáriban is egy kolléga elmondta Konecsni Sanyinak, a mi szakszervezetisünknek, hogy egyáltalán nem érzi, hogy bárki is képviselné az érdekeit, sőt, inkább csak annyit érez, hogy feleslegesen engedi vonni a fizetéséből a szakszervezeti tagdíjat… Folytatás