1990. február 12., hétfő
Délután jó háromnegyed négyzetméteren leszakadt a plafon a nagyszobában. Még jó, hogy Kati és a gyerekek a középsőben voltak, én pedig a másik oldalon ültem a fotelben. Azonnal átmentem a szomszéd házba Páhi szobafestőért, aki rendes volt, átjött, s mondta, úgy látja, nem szakad tovább, de záros határidőn belül meg kell csinálni, [...]

1989. szeptember 27., szerda
Reggel megint esett az a rohadt eső, de legalább most vittem magammal dzsekit. Ennek ellenére tökig sáros lettem, ugyanis a szemét téeszesek kizavarták a gyerekeket dolgozni, s kellett hozzájuk felügyelő is. Pedig eredendően arról volt szó, hogy esőben nincs meló. De diákokkal úgy látszik, mindent meg lehet csinálni. Volt is egy kis [...]

1989. szeptember 24., vasárnap
Reggelre kiderült, marha nagy szerencsénk volt tegnap Siófokon, hiszen a meccs után minden balhé nélkül ki tudtunk jönni a parkolóból, sőt, a városban sem dobáltak meg bennünket a fradisták. Pedig volt balhé, a rendőrségnek is közbe kellett avatkoznia, mert a Fradi-szurkolók igencsak nehezen viselték a vereséget. Egy csomó drukkert előállítottak, egy kiskatona [...]

1989. szeptember 17., vasárnap
Délelőtt megint sétáltunk, ezúttal a Kossuth téren volt elég nagy tömeg, de ez most engem is érdekelt, ugyanis visszatették a tanácsháza tetejére a zászlót. Mármint azt a vörösréz, szélkakasszerű díszt, melyet anno az építésnél tettek fel. Egy kaposvári iparos csinálta meg újra, a zászlóba belevágta az 1902-es évszámot, a másik oldalon pedig [...]

1989. július 23., vasárnap
Azt hiszem, nem meglepő, hogy a nap jelentősebb része a tegnapi események kipihenésével telt. Emellett hatan próbáltuk összerakni az eset apró mozaikjait egy valamelyest teljes képpé. Az biztos, hogy Pózna az egyik delíriumos pillanatában megkérte apámtól, majd apósomtól Niki kezét. Előbbi rábólintott, utóbbi a lányára bízta a döntést… Aztán azon is vitatkoztunk, [...]

1989. június 15., csütörtök
Ezt a napot sohasem felejtem el! Elképesztő volt, ahogyan vagy négyezer ember énekelte a Himnuszt a Május 1. utcában! Délután avattuk fel Nagy Imre emléktábláját a szülőházán. Ilyen rendezvényt még nem éltem át Kaposváron, hasonlatos volt a múlt október 23-hoz Pesten. Már egy órával a hivatalos kezdés előtt jöttek az ember, aztán [...]

1989. március 31., péntek
Apósomra ébredtünk, nagyon izgatott volt, reggel ugyanis hallotta a hírekben, hogy hetedikén éjféltől megváltozik a vámrendelet, s ötezer forintra csökken a vámmentes tétel. Persze fejenként, de nem lehet majd a családtagoknak összevonni. Emiatt eldöntötték anyósommal, hogy hétfőn kimennek Grazba. Csakhogy ketten kevesen lesznek, mármint vámügyileg, így megkérdezték, kimennék-e velük. Niki már rábólintott, [...]

1988. december 21., szerda
Na végre, ez is letelt! Mármint az utolsó tanítási nap a téli szünet előtt. Persze nem sok mindent csináltunk, az utolsó két óra osztályfőnöki volt, ahol a diákjaim a szokás szerint megajándékozták egymást. Két hete mindenki kihúzta valakinek a nevét, s neki vett vagy csinált ajándékot. Ötven forintban maximáltam a felhasználható keretet, [...]