1989. február 26., vasárnap
Reggel tudtam volna még aludni, de Sári a szokott időben – bezzeg tegnap nem kukorékolt olyan korán – jelezte, hogy éhes; ugye, ő nem mulatott kettőig. Ha már ilyen korán keltünk, legalább együnk frisset, elvillamosoztam apámmal a Blahára az éjjel-nappaliba. Furcsa volt, hogy vasárnap is mindenből van friss…

1988. május 19., csütörtök
Fél hétkor felvertem a társaságot, persze az előző éjszakai randalírozók meg akartak halni az álmosságtól. A reggeli ennek megfelelően nagyon simán lezajlott, a többség még a buszon is csak kereste önmagát, így minden komolyabb bonyodalom nélkül eljutottunk Visegrádra. Megnéztük a királyi palota maradványait, majd felmentünk a Salamon-toronyba, ahol azért megértettem mindenkit, aki [...]