1990. január 17., szerda
Négy osztályban írattam dolgozatot, péntekre ki is kell javítanom őket, azaz jól kiszúrtam magammal. Otthon neki is álltam, Kati javasolta, ne hagyjam az utolsó pillanatra, majd ő kordában tartja a gyerekeket. Hogy tudjak koncentrálni, elment velük sétálni, ami egyedül nem kis meló, hiszen Bence, ha nem alszik el a kocsiban, hajlamos üvöltözni, [...]

1989. december 1., péntek
Zoliék és Gyuriék még mindig nálunk laknak, ami azért elképesztő, nem azért, mert zavarnak, hanem, mert két napja nem képes a tanács megcsináltatni a távfűtést. Azt hiszem, Zolinak ez meg is adta az utolsó lökést, hogy tényleg elköltözzenek. Arra viszont jó az együttlét, hogy nyugodt szívvel hagyom otthon Katit, hiszen nincs egyedül. [...]

1989. május 29., hétfő
 
A suliba is megérkezett a történelemtanárok egy csoportjának levele, melyben autonóm, szakmai érdekvédelmi egyesület megalakulását kezdeményezik. Többek között új nyolcadikos, harmadikos szakmunkásképzős és negyedikes középiskolás tankönyveket követelnek. Természetesen én is aláírtam, mert röhej, hogy a tankönyvben ötvenhat még ellenforradalomként van emlegetve, a népfelkelők pedig zendülőként…
 

1989. május 15., hétfő
Sári beszél! Mármint, hogy érthető dolgokat. Mamázik, papázik és estére papit két. Meg cuclit. És babát, ami igazából egy mackó, de egyelőre nem akartuk összezavarni. Irtó édes, s láthatóan nagyon élvezi, hogy tud kommunikálni. Kicsit már féltünk, elvégre 18 hónapos, s eddig csak érthetetlen – legalábbis számunkra – kifejezéseket gügyögött, de most [...]

1988. november 6., vasárnap
Zolival beszélgettünk a tegnapi rendőrgyilkosságról. Mesélte, hogy Pesten az a hír járja, hogy a rendőr nagyon be volt rúgva, s ő kötött bele a fiatalokba, az egyikre rá is lőtt, ráadásul figyelmeztető lövés nélkül. Szóval, hogy igazából nem is biztos, hogy a fiatalok tehetnek róla. Egyébként egy tizenhat éves gyerek lőtte le. [...]