1989. június 19., hétfő
Megkezdődött a tábor, délután már előadást is tartottam, és beosztottuk a szakcsoportokat is. A második világháború utáni koalíciós időszakot választottam témának, ahhoz képest, hogy a tananyagban szinte nulla ez a korszak, tizenegyen választották, igaz, közülük három gyerek a sulinkból, aki lehet, hogy mint ismerős tanárt szemelt ki. A nyaraló után kicsit furcsa [...]

1989. április 6., csütörtök
Olyan volt a ma esti Híradó, mintha egy román hírműsort láttam volna. Először a Chrudinák-esetről volt benn szó, ugyanis szerencsére a külügy nem hagyta annyiban a kiutasítást, s magához kérette a román követség illetékesét. Közölték vele, hogy Románia megsértett egy államközi szerződést, ráadásul a helsinki folyamatba is belepiszkított, méghozzá néhány nappal azután, [...]

1989. február 8., szerda
Nagy Sándor komolyan gondolta a tegnapi követeléseket, legalábbis mára összehívták az érdekegyeztető tanácsot. Ahol valamit sikerült is elérni. Karesz az iskolai szakszervezetis nagy büszkén oda is sodródott mellém, amikor tanítás után jöttem ki a suliból, mit szólok hozzá, a szakszervezet elérte, hogy nettó három százalékkal emelik a fizetésünket. Én hülye, még gratuláltam [...]

1988. augusztus 23., kedd
Reggel megint az iskolában kezdtem, elintéztem néhány formaságot, aztán felhívtam Katit, kell-e valami a városból? Babafürdetőt és hintőport kért, valamint a szokásos popsikrémet a patikából. Utóbbi kettőt könnyedén beszereztem, viszont hintőport sehol sem kaptam. Se gyógyszertárban, se a háztartási boltban. Megnéztem az ábécében és a Somogyban, valamint a Zselicben is, de sehol [...]

1988. augusztus 1., hétfő
Hatan maradtunk, így most megint elférünk a házban. Zolinak most nincs több szabija, majd csak augusztus huszadika körül tud kivenni még néhány napot, apósomék jövő héttől jönnek szabadságra, így Niki, Ancsa, Piri és Gyuri maradt velünk. Szinte teljes tehát a nőuralom. Gyurival el is határoztuk, kicsit kényeztetjük őket, így mi vásárolunk, mosogatunk, [...]

1988. július 1., péntek
Reggel kirohantam a piacra, Kati ugyanis kitalálta, kellene eltenni egy kis meggyet főzéshez-sütéshez. Tizenöt kilót vettem, nem volt olcsó, háromszáz forintot otthagytam érte, de ez volt a kisebbik rossz. (Az egy forintért darabra adott paprika a pozitívuma a piacozásnak.) Otthon ugyanis nekiállhattam magozni, merthogy Kati szerint csak így volt értelme eltenni. Nem [...]