1988. január 2., szombat
Átjöttek Nikiék és anyósomék ebédre. Tibi, Kati sógora felháborodva mesélte, hogy kiderült: az angoloknál 1957-ben volt egy atomerőmű-baleset, amit eltussolt a kormányuk. Szidta a kapitalistákat, mint a bokrot, csak akkor csendesedett el, amikor meguntam, és szóba hoztam Csernobilt. Viszont biztos, hogy elkönyvelte, reakciós vagyok.
Apósom próbálta oldani a feszültséget, szóba hozta a Centrumot, [...]

1987. december 21., hétfő
Reggel elmentem vásárolni, s összefutottam kanyar Józsi bácsival, a levéltár igazgatójával. Illetve egykori igazgatójával, ugyanis most tudtam meg róla, hogy nyugdíjba ment. Nagyon bírom, remek koponya és kiváló helytörténész, rengeteget tud Kaposvárról és Somogyról, s nekem is sokat segített anno az egyetemi idők alatt. Mindenben naprakész, most például arra volt büszke, hogy [...]

1987. december 11., péntek
A város továbbra is kész őrültek háza. Az Elektrika megközelíthetetlen, a Somogy parkolóból még kiállni sem lehet, nemhogy parkolóhelyet találni, a Kossuth téren úgy állnak az autók, hogy a busz nem fér el köztük, nem tud kijönni a Tanácsház utcából, az Adyból pedig már annak is örülni kell, ha valaki jobbra ki [...]

1987. december 10., csütörtök
Gyuri meglepett két jeggyel estére a Kiliánba: Laár pour Laár előadás lesz. Bírom őket, angol humor. Csak mi, fiúk megyünk, az asszonyok felmennek Katihoz és babáznak. Legalább Kati is tehermentesül egy kicsit: ami neki napi robot, az Ancsának és Pirinek maga az álom. Gyuri útközben elmesélte, hogy jövőre ők is babát akarnak, [...]

1987. október 23., péntek
Csak reggel gondoltam bele, milyen „jókor” reakciósozott le Gyuri, de olyan hangerővel, hogy visszhangzott az utca. A szomszédok tutira mindent hallottak… Azt persze tudtam, hogy a suliban nem hozza szóba a dolgot, hiszen jóban vagyunk, a barátom, ő is elfogad olyannak, amilyen vagyok.

1987. október 7., szerda
Azt hittem, sohasem telik el a nap. Majdnem elaludtam tanítás közben, ugyanis hülye fejjel felkeltem éjjel megnézni a holdfogyatkozást. Persze felhős volt az ég, de fújt a szél, reménykedtem, lesz egy derült pillanat, amikor elkaphatom. Fél négytől ébren voltam, az elejéből még láttam valamit, de a majdnem teljes fogyatkozást már csak a [...]

1987. szeptember 30., szerda
Nagyon nagy embernek éreztem magam, bejött ugyanis a suliba Jordán Tamás és Lázár Kati a színházból. Indítanak egy versmondó-klubot hétvégenként és előtte minden iskolában felmérik, lenne-e rá igény. Nálunk én kaptam a szervezési feladatot, s úgy tűnik, lesz pár gyerek, akiket érdekel. Marhára örültem, fél órát beszélgettünk, tök normálisak, főleg a Jordán, [...]

1987. szeptember 16., szerda
Zoli mesélte, hogy látta az állatkert helyének tanulmányait. Májusban volt a vetélkedő az állatkertért, amin lenyomtuk Szegedet, s négy hónap kellett, hogy kijelöljék a helyét. Jót röhögtem, de Zoli felvilágosított, szó sincs helykijelölésről, csak számba vették a szóba jöhető területeket. Deseda, Szarkavár, Gyertyános, Zaranyi-erdő, Tókaj vagy Töröcske. Erre kellett négy hónap… Ha [...]