1989. január 5., csütörtök
Ha nem láttam volna, nem hittem volna el: egy autó ment át a nemrég átadott gyalogos felüljárón! Fényes nappal, s senki sem szólt neki, csak nézték azok is, akiket majdnem elütött. Gondolom, a bunkójának kerülő lett volna, ha el kellett volna mennie az új hídig, s látta, hogy erre is boldogul. Ilyenkor [...]

1988. szeptember 7., szerda
Starpás éjszakánk volt, most kivételesen nem Sári, hanem Gyuriék miatt. Hazaértünk, átvettük a lányunkat anyósoméktól, megfürödtünk, lefeküdtünk, csörgött a telefon. Nekem legalábbis így összefolytak a dolgok, de az óra fél négyet mutatott. Gyuri hívott a kórházból, hogy Pirit bevitték a szülőszobába! Félálomban kocsiba ültem, s bementem, utánam tíz perccel Zoli is megérkezett. [...]

1988. augusztus 27., szombat
Reggeli alatt beszámoltunk a lányoknak Szárszóról, persze más-más szemszögből. Zoli kifejezetten az ellenzéki részét emelte ki, én inkább a kulturális tartalmat, Gyuri pedig középhangosan háborgott. Rajta még Piri is mulatott, amin Gyuri kicsit behergelte magát, hogy majd jól kizárják a pártból, aztán tropára megy az élete. Persze ezt ő sem hitte el, [...]

1988. július 3., vasárnap
Apósomék elmentek, ahogy búcsúzáskor mondta, hivatalosan is megkezdik a szabadságukat. Ahogyan Kádár elvtárs is. Képesek voltak bemondani a rádióban, hogy mostantól szabira ment! Megáll az eszem, mintha érdekelne valakit! Gyuri persze nem értette, miért röhögök ezen, szerinte igenis fontos sokaknak, hogy tudják, mit csinál az ország vezetője. Na, erről el is vitatkoztunk, [...]

1988. május 7., szombat
Reggel felvettük Nikit, felcsöngettünk Zoliékért, aztán irány Fenyves. Már előre utáltam az egészet, épp hogy véget ért a tatarozás – marha jó lett a villa! –, máris lehetett újra melózni. Igaz, így megszabadulhattunk minden maradék anyagtól, a régi cuccoktól, de annyira nem fűlött a fogam a padlás lepakolásához. Szerencsére apósomék is segítettek, [...]

1988. március 13., vasárnap
Batyus napot tartottunk. Mivel reggel elkezdett csepegni az eső, lefújtuk az újabb kirándulásfélét: a Desedára mentünk volna ki sétálni, így viszont mindenkit felhívtunk hozzánk. Jöttek anyósomék, Zoliék, Gyuriék, s mindenki hozott valami kaját. Anyósom egy zseniális palóc levest, Gyuri disznótorost, Ancsa hozzá a köreteket és káposztát, mi Zolival elmentünk sörért, borért a [...]

1988. március 1., kedd
Végre! Végre! Végre! Vége a félelmeknek, hogy lejár a sör, amit néhány nappal azelőtt vett az ember. A Kanizsai Sörgyár megvett egy nyugatnémet márkát, s mostantól hat hónapos lejáratú sört is fog gyártani. Nem ismerem a Holstent, de máris a kedvencem. Ez biztos nem lesz tele szmötyivel, hiszen a márkanév valahol garanciákkal [...]

1988. február 16., kedd
Olyan jó idő van, pontosabban meleg, mert az ég azért felhős, hogy elkezdtek hajtani Kati muskátlii a lépcsőházban. Teljesen bolond az időjárás, tisztára április van. Egy szál zakóban mentem tanítani. Naná, hogy délután esni kezdett az eső, és ronggyá áztam… Kiváló indok volt, hogy nemet mondjak Gyuri invitálására: megkért, hogy menjek vele [...]